Juhász György - Domonkos László (szerk.): Táborszemle. Különbségek, itt és ott - RETÖRKI könyvek 25. (Lakitelek, 2017)
Juhász György: A kétszer volt ország
Táborszemle Juhász György illetéktelenség?, provokáció?) hónapokig, évekig tartott a vita. Szerzői Dob- rica Cosic (a későbbi kis-jugoszláv államfő) vezetésével végig vállalták, bár az utólag is igaznak tűnik, hogy a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia vezetése nem hagyta jóvá a szöveget, hivatalosan nem ellenjegyezte, de ez a hatásán mit sem változtatott. A dokumentum megbolygatott, fölzaklatott mindent és mindenkit, alig akadt írástudó ember, aki ne olvasta volna, ugyanúgy hozta szerkesztett változatát a szlovén Delo, mint az újvidéki Magyar Szó. A tanulmány szövegét Jugoszlávián kívül kevesen ismerték, ahol politikai bestseller lett, még akkor is, ha szerzői nem annak szánták. Az írás két részre bontható, az első egy általánosabb, a jugoszláv gazdasági válság társadalmi válságba való átmenetével foglalkozik, s talán a közgazdászokon kívül nem érdekelt senkit. A bomba a második részben a „Szerbia és a szerb nép helyzetét” taglaló részben van (lett) elhelyezve, és föl is robbant. Érdemes bővebben idézni belőle, ugyanis még harminc évvel a megjelenése után sem igazán elemezték a magyarországi „délszlavisták” köreiben. A vad sovén és kizárólagos nagy- vagy pánszerb szemlélet szinte minden „szavából”-mondatából árad. „Elsősorban a szerb népről van szó, és a szerb nép államáról. A nemzet, amely hosszú és véráldozatokkal járó küzdelme során saját államhoz jutott, amely saját kezével teremtette meg a polgári demokrácia (kiemelés - J. Gy.) kereteit, és amely az utóbbi két háborúban 2,5 millió honfitársát veszítette el, megérte, hogy egy felsőbb utasításra összeálló pártbizottság döntse el, hogy az új Jugoszláviában eltöltött négy évtized után egyedül neki, a szerb népnek nincs saját állama. Ennél rémesebb, békében bekövetkező történelmi tapasztalat nem képzelhető el.” Nézzük meg a főbb okokat, ahogy a szerzők láttatják! „A Koszovó és Metóhia területén kirobbantott ballista lázadás, amit náci egységek támogattak, a háború vége előtt, 1944-45-ben volt, és katonailag szétverték ugyan, de úgy tűnik, politikailag ez nem sikerült. Mai formája, más alakot öltve, sikeresebb elődjénél, és győzelemre tör.” Kicsivel lentebb: „Koszovó sorsa az egész szerb népéletbe vágó kérdése marad. Ameny- nyiben ez a helyzet nem végződik a ránk kényszerített harc egyetlen igazságos kimenetelével [... ] a Szerb Köztársaság és Jugoszlávia ezen részének problémája európai kérdéssé is válik a legsúlyosabb és beláthatatlan következményekkel. Koszovó a Közép-Balkán egyik legfontosabb pontja.” Továbbá: 152
