Juhász György - Domonkos László (szerk.): Táborszemle. Különbségek, itt és ott - RETÖRKI könyvek 25. (Lakitelek, 2017)
Juhász György: A kétszer volt ország
A kétszer volt ország Jugoszlávia „Nem Koszovó az egyetlen terület, ahol a szerb nép a megkülönböztetés nyomása alatt él. Nem csupán hozzávetőlegesen, de a Horvátországban élő szerbek számának csökkenése abszolút értékben is bizonyítása állításunknak [...] Az elmúlt 33 békében töltött év alatt a horvátországi szerbek száma még azokhoz a háború utáni évekhez viszonyítva is megcsappant, amikor az első népszámlálást (1948 - J. Gy.) elvégezték, és mikor a háború következményei a szerb nép számosságára való tekintettel ismertek voltak [...] Egyébként a horvátországi szerb nép egy fondorlatos és hatásos asszimilációs politika áldozata.” Továbbá: „A második világháborús HFÁ (Horvát Független Állam, NDH Neza- visna Drzava Hrvatska) fennállásának idejétől eltekintve a szerbek a múltban Horvátországban sohasem voltak annyira fenyegetettek, mint ma [...] Az 1981-es népszámlálás szerint a Szerb Szocialista Köztársaság területén kívül a szerbség 24%-a él, vagyis 1 958 000 lélek, ami lényegesen több, mint amennyi szlovén, albán és macedón él Jugoszláviában külön-külön, és majdnem annyi, mint a muzulmánok száma [...] A Vajdaság autonómiája többek között azért adatott meg, mert a szerb nép erre törekedett már a XVII. század végétől a Habsburg-monarchiában. A szerbek Ausztriában, a későbbi Osztrák-Magyar Monarchiában, egy autonóm terület kialakítására törekedtek (fejedelemség vagy vajdaság kialakítására, melyet azonban Szerbiának neveztek el) a célból, hogy a népes és számbeli fölényben levő magyarokkal és németekkel körülvéve megőrizzék saját nemzeti sajátosságaikat és vallási hovatartozásukat. Egy idegen állam területén kialakított külön autonóm terület létrehozásával a szerbek az állam gyengítésén dolgoztak azzal a céllal, hogy alkalmasint minél könnyebben kiváljanak belőle, és a Szávától és Dunától délre eső testvéreikkel egyesüljenek [...] Ma ez mind fordítva van.” „A szerb nemzetre rákényszerítették a történelmi bűntudat érzését, egyedül a szerbek nem oldották meg nemzeti kérdésüket, és államot sem kaptak a többi nemzettel ellentétben.” Ugyanez a gondolat még durvább megfogalmazásban: „Kevesebb mint 50 év leforgása alatt, két egymást követő nemzedék volt kitéve fizikai megsemmisítésnek, természetes beolvadásnak, átkeresz- telkedésnek, kulturális népirtásnak, ideológiai indoktrinációnak, a saját hagyományok elértéktelenítésének és megvonásának.” „Szerbia jogos követeléseinek kielégítése érdekében elkerülhetetlen ezen alkotmány (az 1974-es - J. Gy.) felülvizsgálata. Az autonóm tartományoknak ténylegesen a Szerb Köztársaság részeivé kellene válniuk úgy, hogy 153
