Juhász György - Domonkos László (szerk.): Táborszemle. Különbségek, itt és ott - RETÖRKI könyvek 25. (Lakitelek, 2017)
Juhász György: A kétszer volt ország
A kétszer volt ország Jugoszlávia a leglényegesebb eltérés a cirill, ill. latin betűs írás. Itt még az sincs, kizárólagos a cirill teljes leíró nyelvtani azonosság mellett.) Belgrád Szófia „nyelvi” állásfoglalását nyílt területi követelésként értelmezi, s Jugoszlávia szuverenitásának megsértésévé fokozza. A macedón-ügy élharcosa Todor Zsivkov (és lánya, a későbbi kulturális miniszter Ljudmilla Zsivkova) lesz. Ez évtizedekre megmérgezi a bolgár-jugoszláv viszonyt. A felek igazukat Moszkvában keresik (főleg Zsivkov), de még ott is inkább hűtik őket, s a Balkán stabilitására hivatkoznak. Miközben a gazdasági, sport, turisztikai kapcsolatok a két ország között fejlődnek, a kölcsönös sárdobálás a két kormány és párt között tart, főleg a sajtóban. Még magyar nyelvész (Juhász Péter) is belekeveredik a vitába, bolgár oldalon. A macedónokat ritkán kérdezik meg a diskurzusban, „jobbak” az első emberek közötti találkozók vagy a külügyminiszterek rendszeres konzultációi, Brezsnyev elvtárs intelmei... A vita véglegesen (?) 1991. szeptember 17-én dől el, amikor is Macedónia kikiáltja függetlenségét. (Ekkor Athén köt bele az új ország nevébe!) A ’60-70-es évek fordulójára Jugoszlávia eggyé válik vezetőjével, Ti- tóval. Kevés olyan ország van a földön (talán a banánköztársaságok), ahol egy ember szava annyit számított, mint déli szomszédunknál. Tito a JKP első embere, a hadsereg főparancsnoka, a szövetségi köztársaság elnöke, de még ezeknél a külön-külön meghatározó funkcióknál is hatványozottan több, maga a törvény. A végső szót mindenben ő mondja ki, és döntéseit elfogadják. Tekintélye megkérdőjelezhetetlen, személye már-már kultikus, spirituális magasságokba emelkedik. Tudja ezt ő is, s a helyzetet és helyzetét maga foglalja össze 1970. szeptember 21-ei zágrábi beszédében, amelyben a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság Elnökségének létrehozásáról szól. A hosszú eszmefuttatás egy részlete tömören világítja meg a JSZSZK jelenét, miközben a jövőről szól. „Már korábban is sokat írtak arról külföldön, hogy Jugoszlávia fölbom- lik az én távozásom után. Meg aztán nálunk is volt sok kombináció azzal kapcsolatban, hogy ki kerül majd a helyemre. Bennem is felvetődött a gondolat, hogy ez roppant súlyos válságot idézhet elő. Mert felvetődne a kérdés, hogy ki kerüljön a helyemre és ki vegye át a hatáskörömet, amely az alkotmány szerint megillet, habár jogaimat - ezt is meg kell mondanom - olykor csorbítják. (Kiemelés - J. Gy.) Éppen ezért, hogy jugoszláv szocialista közösségünk ne kerüljön ilyen válságba - amit egyébként sokan kívánnak -, végre kell hajtanunk az átszervezést. Mindent el kell követnünk, hogy szocialista 143
