Juhász György - Domonkos László (szerk.): Táborszemle. Különbségek, itt és ott - RETÖRKI könyvek 25. (Lakitelek, 2017)
Juhász György: A kétszer volt ország
T áborszemle Juhász György fogták el (egyik alvezére föladta), és állították bíróság elé, de ez év májusában még a felkelők 135 kádert gyilkoltak meg. Hiába ítélik halálra (1946. július 16-án), és akasztják föl a csetnik vajdát (D. M.-ot), a harcok a megszilárduló új hatalom ellen folytatódnak, s 1955-ig tartanak. Az ötvenes években már a belügyi alakulatok mellett bevetették a jugoszláv néphadsereg sorozott egységeit is. A háború utáni években kaotikus állapotok uralkodnak, az ország egyes területein már éhínség van, szinte használhatatlan a vasút, hiányoznak az alapvető szállítóeszközök, a mezőgazdaságból a szerszámok és főleg az állatállomány. Ilyen körülmények között indul be a kapkodó agrárreform, ami telepítéssel párosul. Tízezrek lepik el a termékeny vidékeket, megváltoztatván ezzel az etnikai arányokat, miközben egyszerre akarják kiépíteni a szövetkezeti (zadruga) rendszert és a kisparaszti gazdaságot, ahol a földmaximum mértéke rendszeresen változik. Többnyire 5 és 10 hektár körüli az átlag. A földreform teljesen dezorganizálta az agrárpiacot, kifosztotta a parasztságot, melyet még meg is alázott az iparral (értsd munkásság) szemben. Az állam mindenben és mindenhol adminisztratív eszközökkel avatkozott be az amúgy is akadozó termelésbe, így maga segítette a feketepiac azonnali kialakulását, főleg a városokban. Ebben az időszakban az UNRRA menti meg a kommunista Jugoszláviát közel hárommillió tonnás szállításaival, amiben van élelmiszer, gyógyszer, ruházat, női és férficipő, gyermekruha, tanszer, konzerv, felszerelések, szállítóeszköz, szerszám. A gazdasággal ellentétben, ahol bevezetik az „önkéntes” roham- és ifjúsági munkát (vasút- és útépítés, gátak emelése, erőművek, gyárak alapozása), ideológiailag azonban „jól halad” a forradalmi demokrácia építése, melynek egyik eklatáns példája Churchill fultoni beszédének (1946. március 5.) éles elítélése. A jugoszláv propaganda túltett az akkori prágai, szófiai, budapesti, varsói bírálatokon, sőt még a moszkvainál is radikálisabbnak tűnt. Bár a szovjet minta mindenütt ott volt (nem kellett erőltetni, mint másutt), ékes példa erre az első 1947-1952-es ötéves terv magasztos céljaival, ígéreteivel, ambícióival. Élen járt ebben a nehézipar (tőke és szaktudás nélkül), a gazdasági önállóság (struktúra és realitás nélkül), valamint a fejletlen területek (Bosznia, Montenegró, Macedónia, Koszovó, Dél-Szerbia) gyors (értsd: majdnem azonnali fölzárkóztatása, értsd továbbá: a többiek kárára), integrálása az egységes gazdasági rendszerbe. Az ipari termelést az 1939. évi ötszörösére akarták növelni, a mezőgazdaságét másfélszeresére. Két év alatt az előbbi 20%-kal nőtt, az utóbbi pedig stagnált. Már ekkor látszott. 122
