Juhász György - Domonkos László (szerk.): Táborszemle. Különbségek, itt és ott - RETÖRKI könyvek 25. (Lakitelek, 2017)
Juhász György: A kétszer volt ország
A kétszer volt ország Jugoszlávia hogy a „kétlépcsős” Jugoszlávia (Horvátország, Szlovénia, Vajdaság versus déli tagköztársaságok) központi intézkedésekkel nem hozható egy szintre. Ezt a különbséget a túlfokozott beruházási tempó csak növelte, illetve megdrágított mindent. Minőségi problémák is adódtak szép számmal, amelynek csak az egyik oka volt a főleg délen a 30%-ot meghaladó analfabétizmus, a másik az egyéni érdekeltség teljes hiánya. A legfőbb bajt a megjelenő nepotizmussal és korrupcióval párosulva - párton belül és kívül egyaránt - a balkáni mentalitás okozta. Bár szovjet katonaság nem állomásozik Jugoszlávia területén azért a szovjet tanácsadók minden területen jelen vannak, a hadseregtől az iparon át a minisztériumokig annak alapján, hogy Tito az első, aki Moszkvában már 1945 áprilisában húsz évre szóló barátsági és kölcsönös segítségnyújtási szerződést köt a Szovjetunióval. A szovjet elvtársak el is látják tanáccsal „Belgrádot”, amely hasonlóan a más kelet-európai országokhoz 1947-ben visszautasítja a Marsall-segélyt bemutatott gazdasági helyzete ellenére is. Még ebben is a nyugati imperializmus beavatkozási szándékát vélik fölfedezni. Jugoszlávia inkább a leendő szocialista országokkal javítja viszonyát ebben az időszakban, elsősorban Albániával, Bulgáriával és Romániával működik együtt. Ez már távlatos célokat is sejtet, tételesen a balkáni föderáció tervét, amellyel Tito már 1944-ben előjött Olaszországban, amikor Chur- chill-lel egyeztetett a háború végén. Az 1947-es párizsi béketárgyalásokon Edvard Kardelj képviseli-vezeti a jugoszláv békedelegációt, amely eddigi álláspontját hangoztatja Párizsban, s tovább növeli legitimációját, s egyértelműsíti irányvonalát. A munkásmozgalom egyik alapévszáma 1943, amikor G. Dimitrov, a háborús helyzetre való tekintettel, Sztálin parancsára föloszlatta a Kommunista Internacionálét, s így a marxista pártok ernyőszervezet nélkül maradtak. 1947 szeptemberében a lengyelországi Skljaska Porebán gyülekeztek Bulgária, Csehszlovákia, Franciaország, Olaszország, Jugoszlávia, Lengyel- ország, Románia és Szovjetunió kommunista pártjainak vezetői kiadós hatnapos tanácskozásra. Itt előzi Tito Sztálint radikálisan balról, mert élesen bírálja a francia és az olasz testvérpátot, hogy nem törekedtek kellően a hatalom megszerzésére közvetlenül a háború befejezése után. Ezen az antiimpe- rialista seregszemlén követeli ki a JKP küldöttsége, hogy a szorosabb együttműködés érdekében hozzanak létre egy szervezetet. Itt és így alakul meg Kommunista és Munkáspártok Tájékoztatási Irodája névvel egy tanácskozó testület, amelynek állandó székhelye Belgrád lesz. Itt fogják majd kiadni a 123
