Juhász György - Domonkos László (szerk.): Táborszemle. Különbségek, itt és ott - RETÖRKI könyvek 25. (Lakitelek, 2017)
Juhász György: A kétszer volt ország
Táborszemle Juhász György Hitler 1940. december 21-én adott parancsot tábornokainak a Szovjetunió elleni hadműveletek előkészítésére, de ekkor még nem döntötte el, hogy mi is lesz a Balkán igen vegyes (egymással is versenyző) és bizonytalan országaival. Olaszország és Anglia megjelenése a térségben tovább növelte kételyeit, miközben az oroszok elleni támadást 1941 tavaszára tervezte, s ezért nem akart túl sok időt pazarolni a délről köztes országokra, elsősorban Jugoszláviára, amelyet szívesen látott volna szövetségesei sorában. Németország Bécsben tárgyalt Jugoszlávia képviselőivel. Bár a tárgyalások titkosak voltak, az angolok tudomást szereztek róla, s a szerb tábornoki kar angolbarát részét támogatták, élén a légierő parancsnokával. Churchill mindent bevetetett, de ennek ellenére Cvetkovics miniszterelnök 1941. március 25-én aláírta Bécsben a háromhatalmi egyezményhez való jugoszláv csatlakozást. Az események ekkor fölgyorsultak, s fordulatot is vettek. Március 27-én Simovics, támaszkodva a „szerbiai hadsereg összeesküvésekben gazdag hagyományaira” (Major Nándor) és országban uralkodó németellenes hangulatra, amelyek sorozatos tüntetések formájában nyilvánultak meg, puccsot hajtott végre (manapság egyre több történész utal arra, hogy az angol titkosszolgálatok „vastagon” benne voltak az akcióban, amit minden félnek érdeke volt évtizedekig elhallgatni). Lemondatta a kormányt, menesztette Pál régensherceget. A királyfit nagykorúsította, s annak állítólagosjóváhagyásával megalakította saját kormányát, amelynek az USA-ban és Angliában is örültek, csakhogy ők messze voltak. A III. Birodalom pedig az Anschluss után közvetlen szomszédja lett a belpolitikailag születése óta megosztott délszláv államnak. A Führer őrjöngött a belgrádi áruláson, s 1941. április 6-án megindul a félelmetes erejű német támadás. Zágrábba április 10-én, Belgrádba 13-án vonulnak be a német alakulatok. A Jugoszláv Királyság hadserege tizenkét nap múlva, április 17-én úgy kapitulált Szarajevó mellett a Wermacht alakulatai előtt, hogy egyetlen ütközetet sem vívott meg az ellenséggel. Ekkor a királyi hadsereg 600000 főt számlált, közülük 375000 ezer katona hadifogságba esett. A kormány és II. Péter király Görögországon és Palesztinán át Londonba emigrált. Az emigráns kormány vezetője is katona volt, Dusán Simovics tábornok. A brit fővárosban ekkor számtalan emigráns kormány működött, köztük a belga, a csehszlovák, a görög, a luxemburgi, a holland, a norvég, a lengyel, de ide sorolhatjuk a De Gaulle vezette un. Szabad Franciaországot is. Az emigráns jugoszláv kormány nagyköveti szinten tartott kapcsolatot a Szovjetunióval, az Amerikai Egyesült Államokkal és a (be/fogadó) Nagy-Britanniával is, így egy fúrcsa 114
