Juhász György - Domonkos László (szerk.): Táborszemle. Különbségek, itt és ott - RETÖRKI könyvek 25. (Lakitelek, 2017)
Juhász György: A kétszer volt ország
A kétszer volt ország Jugoszlávia jobban sújtotta, oldott ezen a hálán alapuló, „ősi” szimpátián. Az alapvetően mezőgazdasági ország gabonaexportja befulladt, s csak Németország volt hajlandó hosszú távon és jó áron fölvásárolni a jugoszláv búzát, kukoricát és más termékeket is. A gazdasági közeledést követte a politikai irányváltás is. Ebben nagy része volt annak is, hogy Franciaország közeledett Rómához. Ahhoz a Mussolini fémjelezte Olaszországhoz, amely a kezdetektől ellenségesen tekintett a délszláv államalakulatra, s egyeduralomra tört nemcsak az Adrián, hanem magán a Földközi-tengeren is. Jugoszlávia első húsz évében 18 miniszterelnök (egy kivételével szer- bek) és 39 (!) kormány próbált változtatni ezen a helyzeten, de az etnikailag megosztott lakosság csak abban volt egységes, hogy minden része elégedetlen volt az éppen regnáló hatalommal. így nem csoda, hogy mind a terrorizmusba, mind az osztályalapú radikalizmusra (kommunizmus) hajlandó szélsőségek is megjelennek, és a horvát katolikus és a szerb pravoszláv egyházi ellentétek közé beékelődik az iszlám, a Jugoszláv Muszlimok Társasága címmel, ekkor még „csak” politikai pártként. Az erőszakot maga is generáló Sándor király és az őt Marseille-ben fogadó Louis Barthou francia külügyminiszter az 1914-es szarajevói mintára megtervezett, macedón-horvát usztasa terrormerénylet áldozata lesz 1934. október 9-én. A gyerek II. Péter király helyett uralkodó Pál régensherceg angolbarát volt, növelvén az orientációs palettát. Céljának tartotta, hogy az országot olyannak őrizze meg Péter nagykorúságáig, ahogy azt Sándor király a fiára hagyta. A királygyilkosság tovább szította a belső (alapvetően szerb-horvát) ellentéteket. 1935-re újabb nagyszerb soviniszta került a kormány élére Milan Stojadinovics bankár személyében, aki csodálója volt Hitler és Mussolini politikájának, értelmezésében a tökéletes német és olasz hivatalos nemzeti ideológiának. Diktátori hajlamai is megnyilvánultak, elsősorban a horvát önállóságra törekvő Vlado Macsekkel ütközött rendszeresen. Az ország a polgárháború szélére sodródott, amit csak a Horvát Bánságról szóló Cvetkovics-Macsek-paktum akadályozott meg. A gyorsan elkészült egyezményt 1939. augusztus 26-án (pár nappal a második világháború kitörése előtt) írták alá. Az önálló horvát bánságot a hor- vátok csak első lépésnek tartották a teljes függetlenség felé vezető úton, a szerbek meg Nagy-Szerbia határainak kijelölését követelték. Megszólaltak a szlovénok és a bosnyákok is: azonnali autonómiát követelve fokozták a kakofóniát. A jugoszláviai belpolitika továbbra is zaklatott, megosztott és ellenséges maradt. 113
