Szalai Attila: A múltból jelen, a jelenből jövő. Széljegyzetek a magyar nemzeti demokrata ellenzék lengyel kapcsolataihoz a XX. század utolsó harmadában - RETÖRKI könyvek 23. (Lakitelek, 2017)
Hittel a szabadság ösvényén
Hittel a szabadság ösvényén „Beszéltek-e egymással, vagy sem, ez megint személyfiiggő, de azért inkább beszéltek” - idézi fel Pályi. - „Emlékszem, a régi Mozgó Világban a válság idején Csoóri és Mészöly együtt törték a fejüket, hogy mit lehetne tenni. A Vigília meg különösen rendhagyó fejezet, semmiképp sem hasonlítható, mondjuk a Tygodnik Poszechnybez vagy a Znak/zoz, mert azok, akik a magyar lap kulcspozícióiban ültek, többnyire az akkori hatalom lekenyerezett figurái voltak, nem független értelmiségiek. Sík Sándornak (1989-1963) volt bizonyos függetlensége a múltja miatt is, a testvére (Endre) miatt is, a háború után a haláláig ő vitte a Vigíliát, Doromby Károly (1912-2006), az én pártfogóm tiszta ember volt, de őt alig hagyták labdába rúgni. Egy név van itt, aki minimum irodalomtörténet: Rónay György (1913-1978) tevékenysége, aki az ötvenes években, amikor az úgynevezett polgári írókat gyakorlatilag elhallgattatták, közölte őket, s nemcsak a hívőket és nemcsak a katolikusokat a Vigíliában, Sík Sándor védnöksége alatt ő csinálta a lap irodalmi részét, és akkor volt a legjelentősebb a Vigília irodalmi színvonala. Rónayt végül a hatvanas évek elején elüldözték onnan, majd Mihelics Vid (1899-1968) halála után mégis főszerkesztő lett. A Rónay-jelenségnek egyébként nincs igazán folytatása a Vigília történetében. A jelenlegi főszerkesztő Lukács László 1984-ben vette át a lapot, és számomra nem egészen érthető módon Kerényi Gráciával, aki különben 1985-ben már meghalt, meglehetősen mostohán bánt, de az előző szerkesztőkkel Gráciának jó viszonya volt, időnként publikált is a lapban, de semmiféle formális kötődése nem volt. Mihelics is, Nyíri Tamás (1920-1994) teológiai szerkesztő is 111/III-as volt, de ettől még nyilván létezett szellemi holdudvaruk, Vigília-kör azonban - ahhoz hasonlóan, ahogy a lengyeleknél - valójában nem létezett, nem is igen volt rá bármi formális lehetőség 1989 előtt. Ilyesminek leginkább a Doromby által életben tartott Vigília-asztal nevezhető, ez egyszerűen egy heti rendszerességgel ösz- szejövő kávéházi törzsasztal volt az Építész-pince, a Belvárosi Kávéház, vagy a Rézkakas termeiben”. 95
