Szalai Attila: A múltból jelen, a jelenből jövő. Széljegyzetek a magyar nemzeti demokrata ellenzék lengyel kapcsolataihoz a XX. század utolsó harmadában - RETÖRKI könyvek 23. (Lakitelek, 2017)
Hittel a szabadság ösvényén
A múltból jelen, a jelenből jövő közel ezer egyházi ember került rácsok mögé, informátorokat igyekeztek beépíteni az egyházi hierarchia soraiba, s megkörnyékezték a katolikus világi szervezeteket is. Ez utóbbiak legjelentősebb reprezentánsa a PAX belement, hogy közvetítő szerepet vállaljon az állam és a püspöki kar között. A konfliktus akkor vált élessé, amikor az állam azzal a követeléssel lépett fel, hogy a papság tegyen esküt a hatalom iránti lojalitásra. Lengyelország prímása, Stefan Wyszynski ezt egyértelműen visszautasította, „non possumus” nyilatkozatára válaszul az egyházfőt letartóztatták és internálták, a papok többségét pedig brutálisan rákényszerítették az eskü letételére. Ismét számos püspök és pap került börtönbe, szerzetesek ezreit tartóztatták le, ám az erőszak csak még keményebb ellenállást szült, az egyház és a nemzet csak még szorosabb összefonódását eredményezte. A lengyelek kitartottak - amiben része volt az 1956-os kompromisszumoknak - és a hatvanas évek végére, a hetvenes évek elejére a LEMP kénytelen volt tudomásul venni, hogy a még párttag munkások is követik a vallási hagyományokat. A szellemi élet embereinek egy része behódolt, de az értelmiségre sem maradt hatástalanul, hogy az egyház minden támadás ellenére megőrizte lelki irányadó pozícióját. A belső ellenállást jelentékenyen segítette a külföldön élő, illetve a háború után ott maradt lengyelség többmilliós tábora, amely igen komoly tevékenységet folytatott kulturális, irodalmi és tudományos téren. Fajsúlyos központok és alapítványok születtek, s ezek érzékelhető támogatást tudtak nyújtani az ország belső szellemi életének, a Párizsban megjelenő „Kultúra”, vagy a „Zeszyty Histo- ryczne” (Történelmi Füzetek) publikációs fórumot kínáltak a hazai szerzők számára is. Magyarország vonatkozásában mindazonáltal legalább érintőlegesen említést kell tennünk az ún. Vigília-körről, amely egy nem formális szellemi műhelyt, inkább asztaltársaságot jelentett. Pályi András, aki Kerényi Grácia fentebb idézett nekrológjában említést tett „a szellem kettős nagykövetének” kötődéséről az egyházi sajtó felé, s aki a hatvanas-hetvenes években maga is ennek holdudvarába tartozott, fontosnak tartotta leszögezni, hogy a Vigília magyarországi egyházi sajtó és kiadójuk semmiképp sem hasonlítható ezek lengyel megfelelőihez.110 Pályi szerint „nemzeti demokrata” vagy „nemzeti liberális” ellenzéket a hatvanas-hetvenes években nem lehet beazonosítani, ha mindenképpen kategorizálni kell, akkor maximum népiek voltak meg urbánusok. 110 Pályi András szíves közlése a szerzőnek. 94
