Szalai Attila: A múltból jelen, a jelenből jövő. Széljegyzetek a magyar nemzeti demokrata ellenzék lengyel kapcsolataihoz a XX. század utolsó harmadában - RETÖRKI könyvek 23. (Lakitelek, 2017)
Lengyel világ a Tiszatájban
. A múltból jelen, a jelenből jövő keltett, mivel megbocsátást ígért az „ősellenségnek”. Gomufkát személyesen is érzékenyen érintette, hiszen politikájában alapvetően igyekezett a lengyel társadalom németfóbiájára támaszkodni, rettegtek az esetleges német újraegyesítéstől, és persze attól is, hogy ismét létrejöhet egy német-orosz „kiegyezés” a lengyelek feje felett. Ezt a fonák helyzetet egyébként a moszkvai vezetés is rendre kihasználta mind a lengyel társadalom, mind azon belül a mindenkori ellenzék „revolverezésére”, azt vetve fel, hogy ha meginog a kommunista rendszer és annak szovjetbarátsága, akkor az ország területi integritása is veszélybe kerül. A mai lengyel történészek az ellenkampány okát - a kommunista rendszer ab ovo egyházellenességén kívül - ugyancsak mindenekelőtt abban látják, hogy a püspökök a német félhez fordulva megszegték a kommunista hatalom azon alapelvét, amely szerint Lengyelország nyugati határának egyetlen szavatolója a Szovjetunió volt.55 Nyilván nem a véletlennek tudható be, hogy ezek után alig fél évvel később, a lap 1966/5-ös száma bővebb lengyel tematikájú blokkot közölt, Lengyel figyelő címmel. Ebben a pályakezdő fiatal író, dramaturg és műfordító, Pályi András írt a kortárs lengyel színházról, Nacsády József irodalomtörténész ismertette az akkor nemrégiben megjelent Mai lengyel elbeszélők című kötetet,56 57 és 60. születésnapja alkalmából felköszöntötték Csorba Tibort51, 55 In: Ks. abp prof. dr hab. Henryk J. Muszyiiski: Przebaczenie i pojednanie pomişdzy Polakami i Niemcami jako dar i zadanie. W 50 lat po wymianie listów biskupów polski- ch i niemieckich (dr. Henryk J. Muszynski, gnieznói érsek: Megbocsátás és megbékélés a lengyelek és a németek között, mint adomány és feladat. 50 évvel a lengyel és a német püspökök levélváltása után.) Paedagogia Christiana, 1/37 (2016), Poznan 56 Mai lengyel elbeszélők. Válogatta, az utószót és jegyzeteket írta Kerényi Grácia, Budapest: Európa, 1965. (Dekameron-sorozat) Az akkori kortárs lengyel elbeszélő próza legjavából adott ízelítőt a kötet. A kötetben szereplő elbeszélések túlnyomórészt az 1956 utáni évtized terméséből származtak, azaz abból az időszakból, amikor a személyi kultusz és az irodalmi sematizmus évei után a lengyel írók viszonylag szabadon fogalmazhattak. 57 Csorba Tibor (1906-1985) a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult. 1945-1949 között magyar nyelvet és irodalmat tanított Krakkóban, illetve az ott megalakult Magyar Intézetet vezette. Egy hazalátogatása után nem engedték vissza, és éveken át az Eötvös Kollégium egyik szobájában lakott. 1955-ben Lengyelországban telepedett le. Elsősorban a magyarországi, erdélyi és lengyel tájakat örökítette meg a valóságból kiinduló, gazdag koloritú festményein, akvarelljein, melyeken párizsi város- és utcaképek is szerepelnek. Mint publicista, fordító és szótárszerkesztő sokat tett a magyar-lengyel kapcsolatok ápolásáért. Festményei egy részét, mintegy 150 darabot, Kiskunhalasra hagyományozta. Ott a Halas Galéria gyűjteménye őrzi. 54
