Szalai Attila: A múltból jelen, a jelenből jövő. Széljegyzetek a magyar nemzeti demokrata ellenzék lengyel kapcsolataihoz a XX. század utolsó harmadában - RETÖRKI könyvek 23. (Lakitelek, 2017)
Lengyel világ a Tiszatájban
Lengyel világ a Tiszatájban békélést hirdető sugalmazásai nyomán a lengyel püspöki kar hasonló hangvételű levelet küldött a világ 56 püspöki karához, köztük a némethez is. Ez a levél az első kezdeményezés volt a több mint 2,7 millió lengyel és 2,7-2,9 millió lengyel zsidó áldozattal járó, 1939-1945 közötti hitleri német megszállás okozta sebek begyógyítására, a két nép megbékélésére. A Bolesiaw Kominek wroctawi érsek által szerkesztett levelet a lengyel püspöki kar 34 tagja írta alá, köztük Stefan Wyszynski bíboros, akkori lengyel prímás, valamint Karol Wojtyla akkori püspök, a későbbi II. János Pál pápa. A keresztény szeretetre és irgalomra hivatkozó dokumentum az igazság megismerésén alapuló megbékélést szorgalmazta. A dokumentum voltaképpen azoknak a meghívó leveleknek a sorába tartozott, melyeket a lengyel püspökök a zsinat idején a többi nemzeti püspöki karokhoz intéztek a kereszténység lengyelországi felvételének millenniumi ünnepségei alkalmából. A zsinat utolsó heteiben a német püspököknek is átadott levél különlegessége abban állt, hogy a meghívást egy történelmi áttekintés kontextusába helyezték, melyben a lengyel-német kapcsolatok ezeréves történetét, viszontagságait foglalták össze. A kölcsönös kiengesztelődésre felszólító, a Miatyánkra utaló zárómondat egy részét - „megbocsátunk, és megbocsátást kérünk” - máig szállóigeként idézik. A levélben megfogalmazott egyik legfontosabb téma Lengyelország nyugati határának kérdése volt, melyet az 1945-ös jaltai és potsdami egyezményekben rögzítettek. A lengyel-német határt az akkori Német Szövetségi Köztársaság (NSZK) nem ismerte el. A lengyel püspökök hangsúlyozták: a háború utáni átrendeződés során a keleti területeitől megfosztott, a nyugati határát pedig az Odera és a Neisse (lengyelül Nysa) folyókig kitoló Lengyelország „a háborús népirtásból nem győztesként, hanem végletekig kimerült államként került ki”, az eredetileg részben németek lakta nyugati területek ügye számára „létkérdés, nem pedig a nagyobb élettér kérdése”. A német püspökök még a zsinat befejezése előtt válaszoltak a dokumentumra. Elfogadták a meghívást, Lengyelország nyugati határát illetően azonban nem nyilatkoztak. Az akkori lengyel kommunista hatalom éles bírálattal illette a lengyel egyházi vezetők kezdeményezését, hazaárulásnak minősítve a dokumentumot, önkényes, jogtalanul folytatott külpolitikával vádolva a püspököket. A kommunista rezsim hatalmas médiakampányt indított, propa- gandisztikus ellengyűléseket szervezett, titkosszolgálati módszerekkel Wyszynski és Wojtyla összeveszítésére törekedett. A levél a pártnál egyértelműen „kiverte a biztosítékot”, de a vallásos lengyelek körében is megdöbbenést 53
