Szalai Attila: A múltból jelen, a jelenből jövő. Széljegyzetek a magyar nemzeti demokrata ellenzék lengyel kapcsolataihoz a XX. század utolsó harmadában - RETÖRKI könyvek 23. (Lakitelek, 2017)
Lengyel impulzusok
Lengyel impulzusok Láthatjuk, hogy újra feltámadt a hidegháború, elmélyülhet a világgazdaság válsága, és mindez megrendíthet egész társadalmakat keleten és nyugaton egyaránt. Megváltozik, és többnyire rosszra fordul országok, nemzetek, osztályok, egyének viszonya. Kezd eluralkodni az érzés, hogy semmi nincs, ami ne lenne kétséges. Kérdezik az emberek: hol vannak azok az eszmények, amelyek eligazítanak a mindennapokban, épp úgy, mint a távlatokban. Éppen embert marcangoló, az egyén helyzetét is megingató volta miatt elsőrendű érdekünk, hogy megszűnjön az idegbénító idegháború, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok tárgyalóasztalhoz üljenek, és a szovjet békekezdeményezésekre ésszerűen válaszolva engedjék kiegyenesedni ezt az ugrásra kész emberiséget, enyhítsék ezt a kozmikus méretű izomlázat. Magyarország hajóját a hidegháború, és a világgazdasági depresszió szírijei között kell kormányozni, körülöttünk egyik-másik szomszédunk állapotával , fejünk fölött a feltornyosuló lengyel tragédia árnyékával. Történelmileg adott, természetes szövetségi kapcsolataink biztonságát a baráti Szovjetunió világraszóló hatalma adja. De a magunk biztonságát, és a fejlődéshez szükséges belső nyugalmat csakis magunk teremthetjük meg”. Csoóri a tanácskozással kapcsolatban felidézi:14 „Az írószövetségi közgyűlés első napjának hangulatára még azok a lengyel események hatottak, amelyekből áradt az erő. Tehát igenis tágítani kell a gondolat határait, új lapokat kell indítani, ne csak az államnak legyenek lapjai, legyenek maguknak az íróknak is, nyilvánosan kell beszélnünk a cenzúráról, és így tovább Mi nyomultunk előre ezen az első napon, és lehetett is látni, ahogyan Aczél Györgyék, Rényi Péterék, E. Fehér ék, Pándi Pálék szorultak vissza. Nekem aznap fel kellett volna szólalnom, de ezt elhalasztottam, mert láttam, hogy végre olyanok is szót kérnek, akik eddig általában hallgattak. Örültem annak, hogy most már többen vagyunk, akik csak úgy maguktól beszélnek. Gondoltam, majd másnap szólalok fel, s egész éjszaka írtam a beszédemet. Fogalmam sem volt arról, hogy mi történt eközben Lengyelországban. Másnap reggel, amikor megérkeztem az Írószövetség közgyűlésére, különös furcsaságot láttam. Azok, akik tegnap leverten félrehúzódtak, egymással kis csoportokban beszélgettek, most ott álltak kint az előtérben, cigarettáztak, az arcukról sugárzott a felsőbbrendűség mámoros tudata, hogy azért mégiscsak mi döntjük el, mi legyen. Bella István jött oda hozzám, és 14 Ibidem Tischler János-Borenich Péter: Az 1980-1981-es lengyel válság... 23