Szalai Attila: A múltból jelen, a jelenből jövő. Széljegyzetek a magyar nemzeti demokrata ellenzék lengyel kapcsolataihoz a XX. század utolsó harmadában - RETÖRKI könyvek 23. (Lakitelek, 2017)
Földindulás az írószövetségben
Földindulás az írószövetségben kiadott művei, amelyek hamarosan magyarul is olvashatók voltak, jelesül A császár, valamint az 1982-es keltezésű A sahinsah, az etióp Hailé Szelasszié, illetve az iráni sah, Reza Pahlavi országaiban működő önkényuralmi rendszert mutatta be, tüzetesen feltárva a korlátlan hatalom embertelen mechanizmusait. Belekötni nem lehetett, mégis nyilvánvaló volt, hogy a diktatúrák nem csak afrikai, közel-keleti, hanem általános jellemzőiről szól, így arról a hatalmi rendszerről is, amelyben a kelet-európai társadalmak éltek. A nemzeti demokrata ellenzéknek is jó füle volt Kapuscinski áthallásainak vételéhez. Egyebek mellett 1984-ben, amikor épp ismét Magyarországon járt, az alkalmat felhasználva elhívták Lakitelekre, ahol Lezsák Sándor emlékestet szervezett az elhunyt lengyel költő és író, Kovács István jó barátja, Edward Stachura tiszteletére. Kovács István ekkor interjút is készített Kapus- cinskivel, amely a kecskeméti Forrás folyóirat áprilisi számában jelent meg. A lakiteleki Stachura-estre és Kapuscinskire emlékezett Lezsák Sándor kondoleáló levelében,164 amelyet 2007-ben az akkor hivatalban levő Joanna Stempinska budapesti lengyel nagykövet asszonynak címzett: „Régen történt, több mint két évtizede, az orvelli látomásos esztendőfebruárjában, 1984-ben, amikor Edward Stachurára emlékeztünk Lakiteleken. Legendás világhírével, vonzerejével ott ült közöttünk Ryszard Kapuscinski is, akiről tudtuk, hogy Közép-Amerikában, Ázsiában és Afrikában fegyveres forradalmak, polgárháborúk és függetlenségi harcok puskaporos helyszínéről tudósít, nem egyszer ráncigálták kivégzőosztag elé, szinte kereste az életveszélyt, mert talán így volt képes riportjaiban, könyveiben hitelesen érzékeltetni az abszurd történelmi drámákat, a diktatúrák haláltusáját, gyilkos rettenetét. Ez a lakiteleki este is rendkívüli volt. A művelődési ház zsúfolásig megtelt. Messzi városokból, falvakból is érkeztek érdeklődők. A lengyelországi események fokozták a várakozás feszültségét. A lengyel kultúra szerelmese és történésze, a költő Kovács István, Szenyán Erzsébet műfordító, a varsói Adek- vát Színház művészei, a kecskeméti Régi Zene Együttes, a helybéli irodalmi színpad versmondói a politikai tilalom és tűrés határán teremtettek különös hangulatot. Elhangzott Csoóri Sándor Senkid, barátod című, a szükségállapot előtti Lengyelországot megidéző verse, s a közönségnek szinte elégtételt, adott, a katarzis élményét jelentette, amikor ostorként csapott a mondat: »... tűrni a tűrhetetlent, a legvadabb reményért sorba állva.« A reményeink ezen 164 Lezsák Sándor, az OGY alelnöke Joanna Stempinska lengyel nagykövet asszonynak címzett kondoleáló levele, Budapest-Lakitelek, 2007. január 25. 129
