Kávássy János Előd: Mások szemével. A Magyar Demokrata Fórum az angolszász sajtó 1987-1990-es híradásaiban - RETÖRKI könyvek 22. (Lakitelek, 2017)
V. 1990 - Az első szabad választások győztese
Mások szemével Magyarország Európa közepén elfoglalt különleges helyének kivetüléseként látják, amelyben elválaszt a nyelv, amelynek semmi köze sincs a szomszédos szláv és germán nyelvekhez, és elválaszt a történelem, amelynek során olykor a Kelet és Nyugat közötti ’harmadik út’ gondolata vetődött fel. Jobban, mint bármely más ország, amely az egypárti rendszerből többpárti demokráciává alakul át, Magyarország egy lábával a kontinentális szakadás felett áll. Egy politikai kommentátor, aki a választások estéjén ugyanezen észrevételt tette az MTV-n, azt mondta, a Magyar Demokrata Fórum erős kelet-magyarországi szereplése bizonyítja, hogy a párt az ország elmaradottabb régióiban népszerű. Másnap Antall erőteljesen tiltakozott, állítván, e megjegyzés ’nemcsak arrogáns és igazságtalan, de az egész magyar nemzetet sértette'. A választások után Antall szorgosan ostorozta a legkülönfélébb kritikusokat, de főként a szabad demokratákat, akiket a ’bolsevik mentalitás’ rejtegetésével vádolt. Egyik célpontja Tamás Gáspár Miklós, az SZDSZ egyik vezető alakja volt, aki a választások első körének hétvégéjén publikált írásában pártja összes ellenfelét a nácik és a kommunisták mértéktelenségével vádolta. A választás a Beszélő hetilapban Tamás által leírtak szerint ’Mucsa és a félelem, illetve az SZDSZ többsége közt van, nincs harmadik út’.241 Mucsa a magyarban nagyjából Podunknak242 felel meg, és nyílt utalást jelent az MDF kisvárosi gyökereire. Az MDF a Magyar Hírlap napilapban féloldalas 241 Tamás Gáspár Miklós eredetijét idézve: „[...] Figyelmeztetnünk kell mindenkit: mind a mi elődeink, a szabadelvű-radikális polgári demokraták, mind a szociáldemokraták, mind a kisgazdák, mind a népi írók a Horthy-korszakban ellenzékben voltak, méghozzá üldözött, félreszorított, választási csalással és csendőrrel korlátozott félparlamentáris ellenzékben. Aki ma a Horthy-korszakhoz hasonló állapotokat kíván előidézni, az a mai magyar politikai spektrum minden fontos szereplőjének hagyományait teszi csúffá, mindenkit becsap, minden jelentős politikai párt híveit megcsalja. Ma - legalábbis szín- leg - a Horthy-korszak ellenzékének különböző árnyalatai között folyik a küzdelem. Nincs jelen a diktatórikus módszereket úriasan alkalmazó egységes párt utódja, sem annak civilizált Bethlen-féle, sem durvább Gömbös-féle, sem fasisztává züllött Imrédy-fé- le változata. Úgy tetszhetik, a mai ellenzék nemcsak a bolsevik pártállamnak, hanem a balkáni tekintélyelvűségnek is ellenzéke. Ám ez nem elég biztos. Ha nem az SZDSZ győz a választásokon, megjósolhatjuk, hogy itt nem lesz jogainak birtokában lévő ellenzék, tehát nem lesz demokratikus kormány sem. [...] Mucsa és félelem - vagy szabad demokrata többség. Nincs harmadik út.” Tamás Gáspár Miklós: Új reformkor vagy új Horthy-korszak? Beszélő, 1990. március 24. http://beszelo.c3.hu/cikkek/valogatas-a-beszelo-1990-es-evfolyamabol 242 Az amerikai angolban „kicsi, jelentéktelen, elszigetelt város”. 160
