Kávássy János Előd: Mások szemével. A Magyar Demokrata Fórum az angolszász sajtó 1987-1990-es híradásaiban - RETÖRKI könyvek 22. (Lakitelek, 2017)
V. 1990 - Az első szabad választások győztese
V. 1990 - Az első szabad választások győztese Az MDF és az SZDSZ a bizonytalan kimenetelű második kör előtt egyszerre voltak egymás legevidensebb ellenfelei, ugyanakkor potenciálisan kényszerű koalíciós partnerei. Ezen ellentmondásokkal teli kettősség határozta meg mind a két versengő fél igencsak feszült kommunikációját, és ugyanígy a magyar választásokról tudósító híradások fókuszát. „Ahogy a magyar választások vasárnapi utolsó körükhöz közelednek, a két legnagyobb politikai párt - akik valaha szövetséget alkottak a kommunista párt ellen - távolra szakadt egymástól, olyan stílusú személyek összecsapásaitól szeparálva, amelyek távoli visszhangja ott szól a magyar történelemben. A szavazások március 25-i első körét követő napokban a szakadék a két párt, a Magyar Demokrata Fórum és a Szabad Demokraták Szövetsége között any- nyira elmélyült, hogy sokan meg vannak győződve arról, hogy a két párt koalíciója nem hogy nem valószínű, hanem lehetetlen. A parlamenti számtan azonban lehetséges, hogy épp ilyen koalíciót kíván majd az ország stabil kormányzásához. Azóta mindkét részről voltak erőfeszítések a békéltetésre, a két párt vezetői udvariasan vitatkoztak a televízióban. A Fórum, amelyet a befutónak tartanak, mégis folyamatos tudatossággal titkolódzik egy nagykoalíció esélyeit illetően, még úgy is, hogy a Szabad Demokraták Szövetségének vezetői hajlandóságot jeleznek az együttműködésre. Az erős, karizmatikus vezetők hiánya mindkét pártot hátráltatta. A Fórum miniszterelnök-jelöltjét, Antall Józsefet a plakátok és a sajtókonferenciák igyekeztek a legjobb színben bemutatni, ám merev stílusával nem szerzett népszerűséget. [...] A szabad demokratáknak ugyanakkor, akiknél az ellenzéki mozgalom napjaiból megörökölt kollektív vezetés működik, még miniszterelnök-jelöltet kell választani. Papíron a két párt politikai platformja nagyon hasonló, és csak a gazdasági reform tempóját illetően különbözik némileg. Üzeneteik azonban eltérőek, s 19. századi erővonalak alapján oszlanak meg: az ország városi, nyugatra hajló liberálisai (SZDSZ) és a népiek, akik egy tradicionálisabb magyar identitáshoz ragaszkodnak (MDF).240 Ezen választóvonalat néhányan 240 Ismételten Bohlen, és a magyar történelem ismeretének hiánya. A 19. századi Magyar Királyság „szuper generációja”, Széchenyi, Wesselényi, Kölcsey, Kossuth, Batthyány, Deák, Andrássy számára a nyugati orientáció természetes és egyértelmű volt. A valódi sorskérdést az Ausztriához/a császársághoz való vagy attól elszakadt, független létezés és jövőépítés jelentette. Az első, majd a második világháborút lezáró, önismétlőén igaztalan és büntető békeszerződések, majd több mint négy évtizednyi, a keleti blokkba való bezártság után a Nyugathoz való tartozás kérdése 1990-ben valójában egészen másként vetődött fel, mint egy évszázaddal korábban. 159
