Kávássy János Előd: Mások szemével. A Magyar Demokrata Fórum az angolszász sajtó 1987-1990-es híradásaiban - RETÖRKI könyvek 22. (Lakitelek, 2017)
V. 1990 - Az első szabad választások győztese
Mások szemével és aki a Fórum sarkát taposva vezette második helyre pártját a vasárnapi választásokon. A 46 éves Kis a földalatti antikommunisták veteránja, inkább lehetne filozófiaprofesszor, mint miniszterelnök. Úgy tűnik, őt akarata ellenére katapultálták a politika reflektorfényébe. A Kelet-Európábán elszórtan létező marxistából lett ellenzéki értelmiségi archetípusaként - amelyet most sikeresen képvisel - a szabad demokraták ügyvezető elnökére úgy tekintenek, mint a vasárnapi meglepően erős szereplés értelmi szerzőjére. Miközben Antall és Kis tárgyalási képességeiket csiszolják - az új kormányt remélve vezetni -, a leköszönő miniszterelnöknek, Németh Miklósnak minden oka megvan rá, hogy örüljön. A kudarc állkapcsából kitörve földcsuszamlásszerű győzelmet aratott saját választási körzetében, miközben az MSZP ellenzéki létre ítéltetett.”239 A két kapcsolódó írásból idézettek jól illusztrálják, hogy mind az MDF, mind az SZDSZ okozott meglepetéseket - előbbi a fővárosban, a másik vidéken - a velük kapcsolatos előfeltevésekhez, társításokhoz, prognózisokhoz és várakozásokhoz képest. Egyetérthetünk azzal, hogy a két pártvezér közül Antall József személyének és megjelenésének/megjelenítésének nagyobb szerepe volt mind pártja arculatának formálásában, mind a szavazók megnyerésében. Természetesen jogos felvetés, hogy sem a filozófus Kis, sem a múzeumigazgató Antall nem volt a hagyományos értelemben vett főállású politikus, de ahogy Varsóban és Prágában, úgy Budapesten sem „profi politikusok”, hanem ellenzéki értelmiségiek versengtek a politikai elsőségért. Antall József alkatából, habitusából fakadóan, illetve határozott ambíciójának megfelelően gyorsabban adaptálódott, és sikeresebben jelenítette meg a par excellence államférfit. A későbbi miniszterelnök politikai működésével - itt és most tudatosan méltatói és nem kritikusai véleményével - ellentétben a választásokon közvetített statesman image még nem tényeken alapult, hanem a nyugati tanácsadók segítségével felépített, jól értékesíthető kampányelemet jelentett. (Ismét némi iróniát megengedve - hangsúlyozom: nem bántóan vagy minősítve - megjegyezném, hogy Antall fizikailag is jobban illett a „nyugodt erő” képébe, mint Kis János a „tudjuk, merjük, tesszük” hármasához.) Nyilvánvaló, hogy 1990 tavaszának választásai nem ilyen apróságokon vagy a két politikus személyén dőltek el, de személyük - pontosabban a személyükkel kapcsolatban kialakított kép - nyilvánvalóan hatott a szavazókra, amikor először, majd másodjára is az urnákhoz járultak. 239 The cultivated image of a sober-suited new statesman, Guardian, 1990. március 28. 158
