Kávássy János Előd: Mások szemével. A Magyar Demokrata Fórum az angolszász sajtó 1987-1990-es híradásaiban - RETÖRKI könyvek 22. (Lakitelek, 2017)
V. 1990 - Az első szabad választások győztese
Mások szemével térve, amely a kampány utolsó napjait uralta, Kis, aki a szabad demokraták miniszterelnök-jelölt triójának egyike, azt mondta, pártja keresi annak módját, hogy nemzetközi nyomást generáljon Romániára, s hogy támogatást szerezzen a demokrácia ottani valódi híveinek.” A hűség nyugat-magyarországi városában a „Tudjuk, merjük, tesszük” jegyében felszólaló Kis azonban távolról sem egyedül kampányolt. „Alig egy saroknyira, egy másik soproni tér sarkán nagyobb, idősebb, csendesebb tömeg gyűlt össze, hogy meghallgassa Pozsgay Imre, a távozó szocialisták egyik vezető alakjának, és egyben helyi jelöltjének támogatást kérő felhívását. ’A politika iskolájának első tanéve véget ért’, mondta Pozsgay, amellett érvelve, hogy a szabad választások jelzik, hogy a demokráciáért folytatott küzdelmet megnyerték. Választói támogatásáért kampányolva tapasztalatát, személyes eredményeit hangsúlyozta, azt állítva, hogy a többi párt még éretlen. [...] Mindeközben a Fórum Lakiteleken zárta választási kampányát, ahol 1987-ben egy kölcsönzött sátorban hívták életre a szervezetet. Antall József, a párt elnöke pezsgett az optimizmustól. Azt mondta, pártja győzelmét várja az első és ennek meg- pecsételését a második fordulótól. Kizárta, hogy a Pozsgay vezette szocialistáknak bármely szerepe legyen egy koalícióban, ugyanekkor kísérletképpen kezet nyújtott a várhatóan a három nagy közt végző Független Kisgazdapárt és a kisebb Kereszténydemokrata Néppárt felé. A kampány utolsó napjainak napfényét beárnyékolták az erdélyi nemzetiségi ellenségeskedés felhői. Miközben a hivatalát letevő kormányt korlátozta a diplomáciai nyájaskodás, és vért és akasztást (Tőkés, Sütő) követeltek. Legvalószínűbben mindebben jelentős része volt a három hónapja szabadságolt Securitate egyes vezetőinek, hiszen azok az erdélyi „zavargásokkal” saját létük szükségességét igazolhatták (a Román Hírszerző Szolgálat, az SRI március 26-án alakult meg). A politikai és kulturális jogokat követelő magyarság ellen az ekkor még magyar többségű (52%) Marosvásárhelyen a helyi és a környékbeli románságot mozgósították. Március 19-én megtámadták az RMDSZ székházát (Sütő András ekkor veszítette el fél szemét), 20-án pedig részeg, botokkal és késekkel felfegyverzett, végletekig hergelt román bandák támadtak a városban tüntető magyarokra. A román hatóság tudatos tétlenséggel asszisztált a magyar kisebbséget érő erőszakhoz. A szorult helyzetbe került magyarokat a környékbeli cigányok és székelyek érkezése mentette meg, az összecsapásoknak pedig 21-éré a román katonai alakulatok vetettek véget. A harcoknak 5 halottja (3 magyar és 2 román) és 278 sérültje volt, és hosszú időre beárnyékolta az erdélyi magyarság, illetve Magyarország viszonyát Romániával, a román politikai vezetéssel. B. T.: Fekete március: Marosvásárhely 25 évvel ezelőtt, MASZOL, 2015. március 19. http://www.maszol.ro/index.php/hatter/44610-fekete-marcius-maros- vasarhely-25 -e vvel-ezelott 150
