Kávássy János Előd: Mások szemével. A Magyar Demokrata Fórum az angolszász sajtó 1987-1990-es híradásaiban - RETÖRKI könyvek 22. (Lakitelek, 2017)
V. 1990 - Az első szabad választások győztese
V. 1990 - Az első szabad választások győztese Auschwitzba tartó vagonokba terelték, jelentések szólnak a zsidó temetők és zsinagógák megszentségtelenítéséről, és arról, hogy antiszemita kántálás vegyül a demonstrálok kórusába. Múlt hónapban 300-an gyűltek össze spontán módon a televízió épülete előtt, azt kiabálva, hogy ’Kifelé a zsidókkal!’. Lehet, hogy a Magyarország történelmi múltját megidéző politikusok többet kapnak abból a nyakukba, mint amennyit eredetileg akartak.”215 Nyilvánvaló, hogy az általam korábban említett MTV-s vezetőcserékhez kapcsolódó, az adott esetben valóban antiszemita felhangú, rossz szájízt hagyó tüntetés közvetlen módon nem kapcsolható és főként nem hasonlítható vagy/és kapcsolható logikailag a magyar zsidóság 1944-es sorstragédiájához. Az 1990. januári tüntetés hangneme és szóhasználata joggal kifogásolható, és adott körülmények között - amelyek össztársadalmilag nem álltak fent - valóban „hangulatkeltésre alkalmas” lehetett volna, de ez utóbbi megállapítás Karacs tudósítására is igaz, lévén minőségileg és nagyságrendileg eltérő eseményeket kapcsolt össze, reálpolitikai kommentár és mélyebb elemzés nélkül. 1990 februárjának antiszemita felhangjai, s épp így az antiszemita (viszont)vádak legkevésbé sem tartoztak Magyarország történelméhez, hanem a választási versenyfutásban végletekig kiéleződő politikai retorika hol közvetlenül célzott, hol spontán feltoluló részét képezte. A politika, amely (sajnos) távolról sem az igazmondás művészete, célzott üzenetek kommunikálásával operál, amivel adott körben kíván bizonyos hatást elérni - azon keresztül pedig befolyást szerezni. Az érzelmi hangolás ennek mindenkori releváns része; az itt tárgyalt kérdésben ez egyik oldalról a haragra, a másik oldalról a félelemre alapozott propagandát erősítette. Fontos azonban látnunk, hogy az ilyen típusú - nem túl ízléses - egymásnak feszülésben szétválogatásuk után többségüket gázkamrában megölték.” A torokszorító iszonyat embertelensége vitathatlan. Karacs állítása azonban, mint látjuk, túlzó és részben téves: nemcsak hogy nem 600000 áldozatról van szó, de azok nem azonosíthatók „magyar zsidóként”, hiszen sokan az 1941 —45-ös, és nem az azt megelőző/azt követő magyar területről származnak. A mai ország területre vetítve a pontosabb szám 200000 fő a holokauszt poklába rántott magyar zsidóság tekintetében. Az sem mellékes, hogy a II. világháború 1939. szeptemberi kitörését követően a térségben a Magyar Királyság volt a nácik által üldözött európai zsidóság utolsó menedéke - így a több, mint 400000 deportált közt sokan más országokból menekültek ide. Deportation of Hungarian Jews, United States Holocaust Memorial Museum, https://www.ushmm.org/learn/timeli- ne-of-events/1942-1945/deportation-of-hungarian-jews 215 Karacs: The last refuge of Hungary’s political scoundrels... 139
