Kávássy János Előd: Mások szemével. A Magyar Demokrata Fórum az angolszász sajtó 1987-1990-es híradásaiban - RETÖRKI könyvek 22. (Lakitelek, 2017)
V. 1990 - Az első szabad választások győztese
Mások szemével tartotta első öt napos találkozón a különböző munkacsoportok megvitatták a hol egybecsengő, hol ütköző felvetéseket, elképzeléseket. A január közepi cikk az ott részvevő több mint két tucat magyar közül Hankiss Elemért, Jeszenszky Gézát és Tardos Mártont idézte,182 kiemelve, hogy a Budapestről érkezettek többsége „az SZDSZ tagja vagy szimpatizánsa”. A leírtakból kiolvashatóan a magyar részről sokak által preferált skandináv típusú „szociális jóléti állam” elképzelése az amerikaiak abszolút szabadpiacpárti, 3 éves átmeneti időszakkal (lengyel típusú sokkterápiával?) számoló, az ázsiai kistigrisek (Hong Kong, Szingapúr, stb.) példáját is említő amerikai tervekkel ütközött. Utóbbiak álláspontja kapcsán a Pew Charitable Trusts részéről nyilatkozó Kevin F. F. Quigley szerint a blue-ribbonban reprezentált alapítványoknak „történelmi lehetőség adatott, hogy katalizátorként működjenek Kelet-Európa evolúciójában, azon értékek irányába, amelyeket mi favorizálunk”.183 E koncepcionális (és részben talán ideológiai) viták, valamint a potenciálisan segítő szándék mellett jól jelzi a magyar átalakulásban rejlő üzleti lehetőséget, hogy a „kékszalag bizottságban” - mások mellett - olyan üzleti és befektető óriások alapjai és alapítványai képviseltették magukat, mint a Ford Foundation, a Rockefeller Brothers Fund és a George Soros Foundation. A magát maga által felhatalmazó bizottság leginkább a „kellemest a hasznossal” jegyében gondolkodhatott, javaslatai megfogalmazásában, tervei felvázolásában, bár feltűnő, hogy a New York-i lap cikkében a help szó bármely alakjában is csak egyetlen egyszer szerepel, így a magyar kormánynak nyújtandó „segítség” a valódi szándékokat tekintve valójában inkább másodlagos volt. A felek összehozásában egyébként nagy szerepe volt Paul Mararnak, a „magyar születésű közgazdásznak, aki 1956-ban, fiatalemberként menekült el hazájából, és jelenleg az Indiana Egyetemen Magyarország-szakértője”. Marar maga a NY Times kiemelése szerint arra hívta fel a figyelmet: „Ez egy kétoldalú erőfeszítés egy olyan kormányért, amely úgy kerül majd hatalomra, hogy nem sokat törődött a gazdasági átalakulás kérdésével. [...] Magyarországon belül jelenleg hiányzik a hitelesség. A távozó kormány diszkreditálódott, az új politikai pártok pedig még nem tudnak mit felmutatni.” E kitételre jogosan kapjuk fel a fejünket. Nem annyira a cikkben külön hangsúlyozott „No Credibility Now” 182 Más forrásokból azoníthatóan a kéttucatnyi magyar között ott volt még Rabár Ferenc, a majdani Antall-kormány első pénzügyminisztere, Surányi György, a Nemzeti Bank elnöke, valamint O’sváth György és Tar Pál (Antall József emigráns barátai). 183 Louis Uchitelle: U. S. Foundations Seek an East Bloc Role... 116
