Kávássy János Előd: Mások szemével. A Magyar Demokrata Fórum az angolszász sajtó 1987-1990-es híradásaiban - RETÖRKI könyvek 22. (Lakitelek, 2017)
V. 1990 - Az első szabad választások győztese
V. 1990 - Az első szabad választások győztese miatt, hanem ahogy az amerikai-magyar Marar azt közvetíti, hogy a magyar pártok nem sokat törődtek a gazdasági átalakulás részleteinek kérdésével. Ez sem az MDF-re, sem az SZDSZ-re, sőt még az MSZP-re sem volt igaz, lévén mindegyiküknek megvolt a saját koncepciója, amelynek részleteihez - ez viszont leginkább épp az Indianapolisban összegyűlt befektetőkre volt igaz - rengeteg adatra, azok összevető és összekapcsolt ellenőrzésére volt (sajnos inkább: lett volna) szükség. A korabeli szakpolitikusok jórészt egyetértenek abban, hogy 1990-ben és utána is hiányzott a magyar állami vagyon, de legalább kulcselemeinek - a kiemelt gyárak, vállalatok és üzemegységek, valamint a legkülönfélébb szolgáltatók - alapos felmérése, e nélkül pedig a privatizáció, a cél- és ésszerű, reális értéken történő magánosítás önmagában is kérdéses volt. A „kékszalag terv” kapcsán több mint érdekes, amit részben kapcsolódóan maga Soros György adott közre 2004-ben: „Az 1990-es tavaszi magyar választások előtt részt vettem egy ’kékszalag bizottságban’, amely azon alapelveket kívánta lefektetni, amiket az első szabadon megválasztott kormány követ. Sajnos ennek nem lett több eredménye jámbor szavaknál. Ettől függetlenül alapítványom megrendelt egy úgynevezett Száznapos Programot magyar közgazdászok egy csoportjától. Bár e kutatócsoport két tagja később az új kormány tagja lett, ennek ajánlásaiból csak keveset alkalmaztak a gyakorlatban. A program élét a piaci fegyelem az állami szektorra való kényszerítése adta, a működésképtelen vállalatok csődbe kényszerítésével - de igen kevés dolog történt az első 100 napban. Saját erőfeszítéseim az adósságra és a privatizációra irányultak. Annak a módját kerestem, hogyan lehetne a kettőt összekapcsolni, lévén, hogy a balance sheet két átellenes oldalán foglalnak helyet - együtt könnyebb lehet megoldani őket, mint külön. Kifejezetten az állami vállalatok külföldi kézbe adásánál igaz, hogy az kellemesebb lehet, ha adósságcsökkentő tervvel párosul; vagy fordítva, egy adósságrendező terv elfogadhatóbb a hitelezők számára, ha ahhoz nagymérvű külföldi tőkebeáramlás társul. A téma igen érzékeny volt, egy adósságcsökkentő terv bármely nyilvános felvetése még inkább alááshatta volna az ország már amúgy is bizonytalan hitel-helyzetét. A megbeszélést kizárólag érdeklődő jellegűnek és bizalmas természetűnek szántam, a két legnagyobb párt képviselőinek részvételével. Végül a szabaddemokraták részéről elhangzott néhány nyilvános nyilatkozat, az MDF pedig kiszivárogtatta e bizalmas tárgyalások részleteit a sajtónak. Azonnal visszaléptem, de még visszatértem a témára 117
