Kávássy János Előd: Mások szemével. A Magyar Demokrata Fórum az angolszász sajtó 1987-1990-es híradásaiban - RETÖRKI könyvek 22. (Lakitelek, 2017)
V. 1990 - Az első szabad választások győztese
V. 1990 - Az első szabad választások győztese fal 1989. novemberi leomlása előtt egyértelműen Budapesté és Varsóé volt a főszerep. Tény - ahogy azt már korábban is láttuk hogy a nyugati szemlélőket aggasztotta a magyar kommunistaellenes erők elaprózódása - főként a Szolidaritás erejének, hírnevének és befolyásának tükrében (és árnyékában). Kelet-Európa 1990-es sorsfordító választásainak de facto megvalósulása előtt jogosnak tűnt a félelem, hogy a pártok szaporodásával gyengülő és egyre inkább megosztott ellenzék akaratlanul is a kommunisták kezére játszik, indirekt módon erősítve a hatalmon lévő politikai elit választási pozícióit. Bár az 1990. tavaszi magyar választások két fordulója végül nem ezt bizonyította, ám az adott pillanatban ez távolról sem kellett, hogy evidenciaként tűnjön fel egy nyugati újságíró számára (főként, hogy maga Schmemann Kelet-Berlinből tudósított). Valamivel korábban szintén az USA meghatározó keleti parti orgánuma tudósított a magyar politikai és közéletet felkavaró Dunagate-botrányról179: „Jeleként annak, hogy a demokráciába való átmenet olykor mennyire kínos lehet, a magyar titkosrendőrség ezen a héten beismerte, hogy ugyanúgy kémkedtek a bejegyzett ellenzéki pártok után, mint amikor, nem is olyan régen, azok még törvényen kívüli ellenzéknek számítottak. Horváth István belügyminiszter múlt vasárnap azután ismerte el mindezt a televízióban, hogy két ellenzéki párt [az SZDSZ és a Fidesz - KJE] vezetői sajtókonferenciát hívtak össze, hogy egy halom, a Belbiztonsági Szolgálattól [a Belügyminisztérium 179 A botrány kulcsszereplője Végvári József, a III/III-as csoportfőnökség őrnagya volt. Ő az 1989. október 23-tól immár törvénytelenül működő információgyűjtésről és az ezzel párhuzamosan zajló nagyarányú iratmegsemmisítésről akarta értesíti az ellenzéket. Végvári 1989. december 24-én, a Hősök terén tartott ökumenikus istentisztelet alkalmával kapcsolatba lépett a korábban már többször említett parlamenti képviselővel, Roszík Gábor lelkésszel és általa a Fekete Doboz munkatársával, Lovas Zoltánnal. December 25-én Lovas Zoltán és egy operatőr az őrnagy utasításait követve bejutott az állambiztonsági szolgálat szigorúan őrzött Néphadsereg (ma Fáik Miksa) utcai objektumába. A helyszínen felvételeket készítettek az információszerzést bizonyító dokumentumokról és az alagsorban már bezsákolt, bezúzott, megsemmisített iratanyag maradványairól. A sikeres akció után nem sokkal, 1990. január 5-én a Fidesz és az SZDSZ képviselői feljelentést tettek, majd sajtótájékoztatót tartottak a Graffiti moziban, ahol az objektumból kihozott dokumentumok mellett a Fekete Doboz filmjét is bemutatták. Nyilvánvalóvá vált, hogy az állambiztonsági szolgálat a köztársaság kikiáltása után is tovább folytatta az immár alkotmányellenes megfigyeléseket, adatgyűjtést, és hasonló súllyal bírt az is, hogy a megszerzett információkat (legalábbis azok rezüméjét) továbbították a kormányzat és az MSZP vezetése felé. 113
