Kahler Frigyes: Az anyagi kárpótlás és a rendszerváltás, avagy társadalmi várakozás és valóság a vagyoni kárpótlás területén (forrásgyűjteménnyel) - RETÖRKI könyvek 21. (Lakitelek, 2017)
II. fejezet
II. fejezet történelmi követelményei hogyan valósíthatók meg alkotmányosan, a jogfolytonosság alapján maradva. Az Alkotmánybíróság kimondta: nincs alkotmányos akadálya annak, hogy a tulajdoni rendszert átalakító törvények a társadalmi tulajdon egykori létrehozásából származó terheket és az 1989. október 23-ai alkotmánymódosítás folytán esedékessé vált kötelezettségeket is elosszák azok között, akik a társadalmi tulajdont ingyenesen megszerzik. (Ilyen ingyenes szerzők lesznek pl. az önkormányzatok, illetve azok a tsz-ta- gok, akik között az új szövetkezeti törvény a tsz-tulajdont magántulajdonként fel fogja osztani. Szóba jöhető teher pl. az államosítási kártalanítás vagy a szövetkezeti tulajdont gyarapító tulajdonelvonások következményei.) Az Alkotmánybíróság már fentebb idézett megállapítása utalt arra, hogy a törvényhozó az állam kötelezettségeit a nováció mintájára megújíthatja, ezúton lehetővé téve a múlt rendszerből eredő kötelezettségeknek a fennálló jogi és gazdasági körülményekhez való alkalmazását és különösen azt, hogy kizárja a régi jogcímekre való hivatkozást. 3.3. A 3. ABh alkotmányellenesnek minősítette és megsemmisítette az 1948 és 1952 közötti államosítási jogszabályokat. Az Alkotmánybíróság függőben tartotta a kártalanítási rendelkezések elbírálását. Az indokolásban kimondta, hogy egyrészt az államosítási jogszabályokban kilátásba helyezett kártalanítási kötelezettségeket továbbra is fennállónak tekinti, másrészt elismeri az állam jogát e kötelezettségek megújítására s ezzel összefüggésben - mivel a kártalanításról való döntést a kárpótlási törvényhozás megindulására tekintettel függesztette fel - nem zárta ki a kárpótlási törvénnyel nyújtott kárpótlások teljesítésként való elismerését. Az állam kötelezettségeinek „megújítása” nem feltétel nélkül alkotmányos. Az államosításokért ígért, de elmaradt kártalanítások ügyében a nováció módszerének alkalmazása azért engedhető meg, mert ha ezeket ösz- szességükben tekintjük, látható, hogy nem szokványos államosítások voltak, hanem a magántulajdon módszeres felszámolására irányultak. Arra is figyelemmel, hogy a kártalanítás az alkotmányosság helyreállítása során történik, amikor a rendszerváltásból folyó terhek és előnyök elosztásának is alkotmányosnak kell lennie, nem eleve alkotmányellenes az, hogy a kártalanítás kapcsán a törvény az alkotmányszerű államosítások esetére szóló garanciák helyett a tulajdon védelméről és más alkotmányos alapelvek érvényesüléséről más módon gondoskodik. Az adott esetben a nováció módszere alkalmas és megengedett eszköz arra, hogy a törvényhozó az államosítások akkori és 99
