Lóránt Károly (szerk.): Az acélváros végnapjai. Hogyan semmisült meg húszezer ember munkahelye a Lenin Kohászati Művekben - RETÖRKI könyvek 20. (Lakitelek, 2017)
5. Fejlesztéspolitika és ellentmondásai az LKM-ben
A rendszerváltás hatása a magyar iparra... illetékes állami szervek felé. Ez történt az LKM első, botrányos privatizációja alkalmával is, de ezeknek sem lett semmi következménye. Ez a közállapot adott bátorítást a felmérhetetlen veszteséggel járó, immár mintegy 30 éve tartó úgynevezett gazdaságpolitikai reformok eddigi pusztításaihoz. Nézzünk ezek közül néhány megtörtént kirívó esetet. Az LKM feldarabolását követően a szűkebb kohászati vertikumot részvénytársasággá alakították és a 60 milliárd Ft értékű gyárat 11 milliárd Ft alaptőkével felajánlották egy kétes egzisztenciájú osztrák-ukrán érdekeltségű befektetőnek, akinek a társaság 90%-os tulajdonjogát 1,2 milliárd Ft-ért adták oda. A befektető 20 millió forint lefizetésével azonnal birtokba került. Öt hónapig működtette az üzemet, az alatt 3,5 milliárd forgalmat bonyolított le, és 3 milliárd Ft adósságot produkált. Miután ezt követően kilépett, az államot 20 millió dollár kártérítésért is perelte. Kovács Árpád, az Állami Számvevőszék akkori elnöke, az LKM-ben 1993-ban folytatott vizsgálatuk utáni elemző cikkében így írt erről, az 1994. február 12-i Magyar Nemzet napilapban: „A hajdani, tízezreket foglalkoztató Dimag gyáróriás, a volt Lenin Kohászati Művek életében az utóbbi évtizedek az iparfejlesztés hibáinak, a csődmenedzseléssel próbálkozó privatizáció teljes kudarcának, a kialakult helyzet szorításában vergődő válságkezelés tornamutatványainak a története...” „...A balul sikerült privatizációban kibogozhatatlan szövevényként van jelen az esetleges lepénzelés, az etikátlan érdekkapcsolat, a silány közhivatalnoki és menedzseri munka, a rosszul értelmezett bizalmi elv. ” Az LKM privatizálásának számos más, átgondolatlan, szélsőséges esetét is tapasztalhattuk, hallottuk, amelyek hatalmas emberi, szellemi és anyagi veszteségekkel jártak, illetve amelyeknek szintén alig, vagy egyáltalán nem lett következménye. Csupán egy-két pozitív példát lehet találni a kb. 120 hektáros gyárterületen, amelyen mintegy 130, a Földhivatalnál bejegyzett tulajdonos kb. 50 különböző nagyságú és profilú vállalkozást működtet. Milyen egyéb általános gondok, tapasztalatok keletkeztek a nagyvállalat magánosítása során? Visszatérő gondot, feszültséget, végső soron tetemes veszteséget idézett elő a privatizálás lebonyolítását végzők (új befektetők, felszámolók stb.) 82
