Lóránt Károly (szerk.): Az acélváros végnapjai. Hogyan semmisült meg húszezer ember munkahelye a Lenin Kohászati Művekben - RETÖRKI könyvek 20. (Lakitelek, 2017)
5. Fejlesztéspolitika és ellentmondásai az LKM-ben
5. Fejlesztéspolitika és ellentmondásai az LKM-ben szakmai hozzáértésének és helyismeretének a hiánya. Ennek fontossága a közreműködő bíróság és egyéb szervek részéről teljesen figyelmen kívül maradt. Az LKM vagyon, az említett 120 hektár körüli, bejegyzett tulajdon részei az eddig eltelt közel 25 év alatt már legalább négyszer-ötször gazdát cseréltek. A legnagyobb, mintegy 60%-os birtokrész is, vagyis a szorosan összetartozó kohászati vertikum, eddig öt tulajdonos kezében volt: • A magyar állam birtokában (1992-ig, majd 1993-98 között) • A SZOJUZRUDA Egyesülés és a NUEVOMETAL GmbH által alkotott konzorcium (1992-1993 között) • 1998-ban a gyárat előbb a Kassai Vasművet is magába foglaló szlovák VSZ Holding vásárolta ki, amely csak részben teljesítette előzetes vállalásait, majd két év után felszámolás indult ellene. • Az olasz Cogne cég (2001-2003) • Az ukrán érdekeltségű Donbass Ipari Szövetség (2004-től napjainkig) 2007-ig folytatta a termelést, azóta - dolgozóit elbocsátva - máig befejezetlen felszámolás alatt áll. Mi sem jellemzőbb a kialakult helyzetre, hogy a különböző, itt járt „megmentési csoportok” szinte kizárólag a helyszínt, a szakmát nem ismerő, főleg politikusok voltak. Úgy készítettek elő és hoztak meg több milliárd forintos állami kiadást jelentő, végül kudarcba torkolló elhatározásokat, hogy azokat a vezető szakembereket, akik korábban évtizedekig közvetlenül a gyakorlatban irányították a szakmát és a szükséges nemzetközi és hazai ismeretek birtokában voltak, meg sem kérdezték. Elsősorban azokat nem, akikről feltételezték, hogy makacs ellenállói lehetnek az előre látható, pusztító intézkedéseknek. Egy dr. Énekes Sándort, dr. Tolnay Lajost, vagy engem, a Diósgyőri Vasgyár volt vezérigazgatóit, egyetlen döntéselőkészítésbe nem vontak be. Dr. Sziklavári Jánost, - aki ma a legtöbb reális kohászati információval, ismerettel rendelkező szakember az országban - tudomásom szerint - soha meg nem kérdezték az eltelt 20-25 évben. Legfeljebb, nagy ritkán, egy-egy kíváncsi újságíróval találkozhattunk, aki megkérdezte, hogy mit szólunk a fejleményekhez. 83
