Lóránt Károly (szerk.): Az acélváros végnapjai. Hogyan semmisült meg húszezer ember munkahelye a Lenin Kohászati Művekben - RETÖRKI könyvek 20. (Lakitelek, 2017)
5. Fejlesztéspolitika és ellentmondásai az LKM-ben
5. Fejlesztéspolitika és ellentmondásai az LKM-ben amerikai tőkebevonásról, magyar vállalkozók, befektetők bekapcsolásáról. Ez az akkori ipari és kereskedelmi miniszter, Bőd Péter Ákos - ma is vállalt - gazdaságpolitikai koncepciójának is teljesen megfelelt. Vagyis annak a kormányzati törekvésnek, miszerint a nagy egységek szétdarabolásával a minél gyorsabb privatizálást lehetővé kell tenni. Végül is természetesen nem vált be a vállalatvezetés előzetes, kellően át nem gondolt számítása. A likvid-tőke csak szerény mértékben növekedett, de azt is a befektetők hamarosan visszavonták, amint szembesültek az új szervezetek többségének tornyosuló nehézségeivel. A „Háború a nemzet ellen” című dokumentumfilm szakemberei szerint: „A sok kis életképtelen kft hamarosan veszteséges lett, önköltsége kétszeresére emelkedett, el kellett bocsátani 5500 embert. E közben 17 milliárd veszteséget halmozott fel a vállalat.” Ezek után elkezdődtek a sorozatos felszámolási eljárások. Az Állami Vagyonügynökség (ÁVÜ) igazgatósága, mint tulajdonos, a DIMAG Rt privatizációjának ügyét 1991. június 17-i ülésén megtárgyalta és konkrét megbízást adott a Pénzügykutató Rt. felé a privatizációs tárgyalások lebonyolítására és a szerződéstervezet előterjesztésére. Az ÁVÜ Igazgató Tanácsa a privatizációs szerződést megkötötte a SZOJUZRUDA Egyesülés és a NUEVOMETAL GmbH által alkotott konzorciummal. Az Antall-kormány is tartott kihelyezett ülést a Diósgyőri Vasgyárban 1991. november 9-én. Meghallgatva Tolnay Lajos vezérigazgató kétségbe- ejtően előadott helyzetértékelését, Kupa Mihály - akkori pénzügyminiszter a jegyzőkönyv szerint - többek között a következőket mondta, részben reagálva a diósgyőri tájékoztatóra: „...a kormány nem fog változtatni a gazdaságpolitikáján. Ennek az a lényege, hogy erőltetett és nagyon gyors ütemben építi ki a piacgazdaságot, a piacgazdaságnak megfelelő tulajdonviszonyokat, a gazdasági szabályzókat, a gazdasági intézményeket, és ez az átalakulás tartósan munkanélküliséggel fog együtt járni, akár tetszik, akár nem. Ezt tudomásul kell venni!...” Elindult tehát 1991-ben az LKM-ben is a privatizáció összes gátlástalansága. Néhány felháborító eset - mint amilyen az LKM esete is - az ellenőrző hatósági szervek előtt is ismertté vált, de mint Kovács Árpád, az Állami Számvevőszék akkori elnöke írja, ők csak arra hivatottak, hogy megállapításokat tegyenek és esetleg a kirívóan törvénybe ütközőket jelezzék az 81
