Lóránt Károly (szerk.): Az acélváros végnapjai. Hogyan semmisült meg húszezer ember munkahelye a Lenin Kohászati Művekben - RETÖRKI könyvek 20. (Lakitelek, 2017)

5. Fejlesztéspolitika és ellentmondásai az LKM-ben

A rendszerváltás hatása a magyar iparra...

A korábban keletkezett „hegyek” anyagát útépítésnél értékesítettük. A kohógázt, - amelyet korábban a levegőbe engedtek - csővezetéken eljuttatva a gyár mellé épített városi fűtőműbe, energiapótlásként hasznosítottuk.

A fentebb felsorolt adatokból is látható, hogy az LKM a legjobb úton haladt még az 1980-as évek második felében is, a szakma nemzetközi színvonalához történő felzárkózás irányába. Hasonló vállalat - a restriktiv kormányzati intézkedések dacára - még ekkor több is volt az országban. Nem igaz tehát az az előítéletes történészek és egyes közgazdászok szerinti állítás, hogy a magyar gazdaság minden szektora versenyképtelen volt.

Az 1989. január 1-gyel megalakult Borsodi Vaskohászati Tröszt. A Trösztöt azonban megalakulása után egy éven belül megszüntették. Ez a döntés egyaránt megfelelt az új kormány eltévelyedő gazdaságpolitikájának, kielégítette a Tröszt létrejöttét eleve ellenző vezetők igényét, számításait is. Bizonyára szerepet játszott ebben több, a döntésben részt vevő vezető esetében az is, hogy a további fejlemények alapján ők is - a kapcsolati tőkéiket felhasználva, és üzleti beállítottságukra építve - önálló vállalkozásba kezdhettek. Ez a számítás aztán teljesült. Többen, a legkülönbözőbb (alapszakmájuktól teljesen eltérő) magánosított vagy felszámolás alatt álló, volt állami tulajdonú gazdasági szervezet kivásárlásában sikeresen vettek részt.

Tudomásom szerint még Szabó Iván, az Antall-kormány egyik volt ipari minisztere is azt mondta egy diósgyőri tanácskozáson, hogy a diósgyőri és ózdi vasgyárak sorsa akkor pecsételődött meg véglegesen, amikor a Trösztöt megszüntették.

Miután rövid időn belül, átgondolatlanul megszüntették a Trösztöt, a korszerű szerkezetváltás, a szellemi és anyagi erők koncentrálásának lehetséges intézményét, teljesen érthetetlen módon a célkitűzésnek az ellenkezőjét szolgáló szervezeteket hoztak létre. Csak az LKM-et több mint negyven, jogilag, anyagilag elkülönült egységre, önálló, valójában életképtelen vállalkozásra darabolták szét, annak ellenére, hogy néhány kivételtől eltekintve tevékenységük szorosan kapcsolódott a törzsgyár működéséhez.

• 1989. augusztus 1-jén létrehozták a Diósgyőri Kohászati Részvény- társaságot.

• 1989. december 29-én átalakították részvénytársasággá a Lenin Kohászati Műveket (LKM) és ez új nevet kapott: Diósgyőri Kohászati és Szolgáltató Rt. (DIMAG Rt.) lett.

• A likvid tőke hiánypótlási lehetőségének téves reményében a vállalatvezetés döntött újabb társaságok létrehozásáról, osztrák, német,

80