Lóránt Károly (szerk.): Az acélváros végnapjai. Hogyan semmisült meg húszezer ember munkahelye a Lenin Kohászati Művekben - RETÖRKI könyvek 20. (Lakitelek, 2017)
5. Fejlesztéspolitika és ellentmondásai az LKM-ben
5. Fejlesztéspolitika és ellentmondásai az LKM-ben ellenőrzés, vizsgálati berendezések, módszerek kiépítésére. Ennek megfelelően - bár egyre szűkülő anyagi keretek között - beszereztünk műszereket, kiépítettünk megfelelő laboratóriumokat a vegyészeti, metallurgiai, edzhető- ségi, mechanikai és egyéb vizsgálatokra. A gyártás- és gyártmányfejlesztési feladataink megoldására a hazai és külföldi kutatóintézetekkel, nagy gyártási tapasztalatokkal rendelkező hazai és külföldi üzemekkel, a termékeinket felhasználó üzletfeleinkkel eredményes kapcsolatokat alakítottunk ki. Több együttműködési programot, közös kutatási projekteket indítottunk el, kiemelten a Miskolci Egyetem szakembereit is bevonva. Mindezek, az alapvetően megváltozott acéltermelői képességünk a felhasználók részéről rendkívüli jó fogadtatást váltott ki. Ez a fajta termék diverzifikálása jelentősen növelte az LKM szakmai presztízsét. A világszínvonalat képviselő új Kombinált-acélmű, és a jól felkészült, a jogos szakmai büszkeségtől feszülő munkatársaim részére nem volt olyan acélféleség, nemzetközi szabvány, amelyet ne tudtak volna legyártani. Szinte eufórikus állapot érződött az acélgyártó szakembereinken, amely átragadt több feldolgozó üzemünk dolgozóira is. Ezt nagyra értékelte a piac. Többszörös előnye származott ebből különösen a hazai felhasználóknak, akiknek ez által az eddig csak külföldről beszerezhető acél-alapanyagot Diósgyőrből lehetett rendelni, jóval rövidebb határidővel és többnyire olcsóbb áron. A gazdasági reformtörekvések, a beszerzési forrás, a piac szabadabbá válása növelte mozgásterünket. A Martin-acélgyártás felváltása az új acélmű technológiai rendszerére (az LD kon verteres acélgyártás, a folyamatos öntés) tetemesen csökkentette a fajlagos felhasználás értékét. A veszteséges gazdálkodás megszüntetésének, a nyereség elérésének fő forrása e két nagy mennyiségben beszerzett anyag felhasználásának csökkenéséből adódott. Vezetésem hét éve alatt az egy tonna acél előállítására felhasznált energiát közel 20%-kal tudtuk csökkenteni. Ezt a csökkenést annak ellenére értük el, hogy - mint fentebb bemutattam - az energiaigényesebb, magasabb használati értékű termékeink hányadát és mennyiségét jelentősen növeltük. A kömyezettudatosság egy ilyen sok mellékterméket kibocsátó ipari technológiánál, mint a vasgyártás - és egy olyan üzemben, mint az LKM volt, vagyis beépülve egy nagyváros földrajzi közepébe - megkülönböztetett jelentőséggel bírt. Mi is több tízmillió forintot fordítottunk erre a célra. Többek között minden fémhulladékot az acélgyártásnál gyáron belül hasznosítottunk. A kohó- és martinsalakból már nem hegyeket, hányókat képeztünk, hanem az új salakokból jól szigetelt lakásokat építettünk, a cementgyártásnál használtuk. 79
