Lóránt Károly (szerk.): Az acélváros végnapjai. Hogyan semmisült meg húszezer ember munkahelye a Lenin Kohászati Művekben - RETÖRKI könyvek 20. (Lakitelek, 2017)
5. Fejlesztéspolitika és ellentmondásai az LKM-ben
A rendszerváltás hatása a magyar iparra... A termelő vállalatok a gazdasági mechanizmus torzulását és ennek saját magukra ható káros következményeit látva, általában két alternatívában gondolkoztak. Egyik: a saját belső tartalékok feltárása és hasznosítása, az önerős termék- és termelési szerkezet korszerűsítése, diverzifikálás, kutatások, üzemszervezések, anyag-, energia-, emberi erőforrásokkal történő takarékosság. A másik: a kedvező külső feltételek keresése és hasznosítása minden lehetséges módon és eszközökkel. Nekünk az LKM-ben is ezt az irányt kellett követnünk. Ezen túl azonban volt a nagyvállalatoknak - és különösen nekünk a vaskohászati üzemek vezetőinek - egy harmadik kiemelt feladatunk is. A számunkra gyökeresen módosuló világgazdasági helyzethez és a hazai új körülményekhez történő megfelelő igazodás. Szakmánk ugyanis ebben az időben kontinensünkön mély recesszióba került, elvesztette korábbi stratégiai jellegét. Európában az acéltermelés mintegy kétharmadára csökkent. A hazai iparpolitikai gyakorlat, szemben a korábbi tervekkel, az acélfelhasználó iparágakat is stagnálásra vagy visszafejlesztésre kényszerítette. A fejlett ipari országok, meghagyott kapacitásuknak a jelentős technológiai korszerűsítése révén, a mienknél sokkal olcsóbban tudták acéltermékeiket kínálni, így tőkés exportunk is veszteségessé vált. A nyolcvanas években a vállalat vezetése igyekezett alkalmazkodni a változásokhoz. Fontosnak tartottuk, hogy folyamatosan bővítsük ismereteinket, elsősorban a szakmánk legfrissebb nemzetközi tapasztalatairól és ennek, valamint a hazai gyakorlati körülmények figyelembevételével valamennyire megbecsülhetővé tegyük vállalatunk lehetséges jövőjét. A jövő kilátásai ugyanis egyre kritikusabbá váltak. Én is érezni kezdtem a helyzetünk kétséges kimenetelű állapotát. A sorsdöntő fordulat elkerülése egyre inkább lehetetlennek tűnt. Az egyetlen opció a végén már csak az „előremenekülés” lehetett. Ennek alternatíváit gondoltuk végig vezető munkatársaimmal, és a legjobbnak véltre műszaki, gazdasági, szervezési programot állítottunk ösz- sze, és ezekre alapos hatásvizsgálatot végeztünk. Ezek birtokában egyrészt jelzésekkel, javaslatokkal éltünk az országos és regionális irányító szervek vezetőinél, másrészt önmagunk vállalati belső munkáját is ennek figyelem- bevételével szerveztük. E téren - széles körű kapcsolataink következtében - eléggé sok tennivalónk adódott. Számunkra az 1982 év végén üzembe helyezett Kombinált-acélmű hosszú távú perspektívát ígért. Bár az ünnepélyes átadás alkalmával Marjai József miniszterelnök-helyettes beszédében és külön szűk körben sem vázolt fel optimista jövőt. Mi azonban az új beruházásból minél előbb a maximumot 72
