Lóránt Károly (szerk.): Az acélváros végnapjai. Hogyan semmisült meg húszezer ember munkahelye a Lenin Kohászati Művekben - RETÖRKI könyvek 20. (Lakitelek, 2017)
5. Fejlesztéspolitika és ellentmondásai az LKM-ben
5. Fejlesztéspolitika és ellentmondásai az LKM-ben akartuk kihozni, és ezért is további kiegészítő korszerűsítéseket hajtottunk végre rajta. A tornyosuló problémákat látva Grósz Károly miniszterelnök úgy döntött, hogy kihelyezett kormányülést tartanak az LKM-ben, hogy minden érdekelt tárca vezetője a helyszínen szerezzen ismereteket és közösen próbálják orvosolni a bajokat. 1987. december 2-án autóbusszal érkeztek a kormány tagjai. Bemutattam nekik az új korszerű Kombinált-acélművet, ismertettem az abban rejlő jelentős gazdasági, műszaki lehetőséget és tartottam egy szóbeli tájékoztatót a grémium részére. A felszólaló kormánytagok többsége megértette jelentésemből a jelzett bajokat és számunkra is pozitív javaslatokkal éltek. Leginkább Medgyessy Péter, az akkori pénzügyminiszter nem értette meg helyzetünket, látszott rajta a problémák iránti érzéketlenség és az a rossz közérzet, hogy egyáltalán itt kell lennie, ezzel kell tölteni idejét. Más találkozási alkalmunkkor is tapasztalhattam nála a mikrogazdasággal szembeni közönyt. Itt hangzott el a miniszterelnök összefoglalójában a következő: „A jelenlévő elvtársaktól elnézést kérek a kormányon belüli véleménykülönbségekért, ezt többféleképpen lehet értelmezni... ha itt mi tettünk könnyelmű ígéreteket, ajánlom, hajtsák be rajtunk. Azokban a pillanatokban, amikor erre a feltételeket adottnak vélik, nem mikor mi annak látjuk, hanem mikor adottnak vélik.” A kormányzat ekkor már egyre kevésbé állt a helyzet magaslatán, és még kevésbé a hazai valóságos gazdaság, a létező nemzeti ipar pártján! A hatalom az egészségesen induló gazdasági reformfolyamatokat egy önpusztító ámokfutássá torzította. Hát ennyit a kapitalista „biznisz” világra vágyók által akkoriban központilag vezérelt hazai iparpolitikáról, annak prioritásáról. Ahogy mondani szoktuk: „a fürdővízzel a gyereket is kiöntötték”. A merev tervutasításos rendszer szükséges visszaszorításával párhuzamosan eltüntették a gazdaságból az egészséges szakmaiságot, a reál-mesterségek presztízsét, leértékelődött az emberek szakmai identitása, a hosszútávra történő gondolkodás igénye. Helyükbe elsősorban az egyoldalú üzleti szempontok, a rövid távú, minden eszközzel történő, minél nagyobb nyereségesség, a spekuláció lépett. Nekünk, technokrata beállítottságú reform-szocialista vállalatvezetőknek rá kellett ébrednünk, hogy hazánkban a gazdaság valóságos eredményességét addig befolyásoló „áru-piac”, a megfelelő ipari-szerkezet fontossága helyébe a spekulatív „pénz-piac” lépett. Megszaporodtak azok a 73
