Lóránt Károly (szerk.): Az acélváros végnapjai. Hogyan semmisült meg húszezer ember munkahelye a Lenin Kohászati Művekben - RETÖRKI könyvek 20. (Lakitelek, 2017)

5. Fejlesztéspolitika és ellentmondásai az LKM-ben

A rendszerváltás hatása a magyar iparra...

A szinte emberfeletti terhet jelentő vállalatvezetői munkája elismerése helyett a beruházás fegyelmi eljárással, szigorú figyelmeztetéssel és pénz- büntetéssel zárult számára. Ráadásul a Fejlesztési Bank a beruházási hitel kamatát az eredeti szerződésben szereplő 3%-helyett 9%-ra emelte fel egyoldalú döntésével.

Az egymásnak ellentmondó, ismert központi párthatározatok és kormánydöntések sora már az 1970-es évek végén is egyre inkább szétzilálták a hazai gazdaságot. A következetlenségek az ipari vállalatok normális, kiszámítható vezetését is szinte lehetetlenné tették. Ez az állapot eszkalálódott az 1980-as évekre és az LKM-re nézve is - a már említetteken túl - további súlyos következményekkel járt. A vállalatok vezetői igyekeztek elsősorban belső tartalékok feltárásával, a hatáskörükbe tartozó intézkedésekkel kivédeni a lehetetlen szorításokat és elkerülni az éves mérleg szerinti veszteségessé válást. Legtöbben - így az LKM vezetése is - a termékek saját erőből történő diverzifikálásával próbálkoztak. Az e témához kapcsolható történetek közül jelentősek és a korra jellemzőek az alábbi események:

Szeppelfeld Sándor az LKM vezérigazgatója is próbálkozott az 1970- es évek végén a termelés diverzifikálásával a veszteséges gazdálkodás megszüntetése céljából. A kombinált-acélműi nagyberuházás szervezésénél mutatkozó hazai gép- és vasszerkezeti országos kapacitáshiány arra a felismerésre és meggyőződésre vezette, hogy - kihasználva a kohászat alapanyag-gyártási előnyét - az öntödei, kovácsolási létező kapacitásait felhasználva egy önálló, nyereséges gépgyárat hoz létre az LKM területén, vállalati önerőből. A szervezetet létrehozták és a kohászati termelő gyáregységektől ide csoportosították át az addig a karbantartást, üzemfenntartást végző szakemberek és termelő berendezések nagy hányadát. Készítettek is az első időkben nagy reményeket keltő különféle gépeket, gépegységeket. A piaci igény azonban hamarosan megcsappant. A hazai ipar a korábban tervezettel szemben nem felfelé, hanem lefelé haladó pályára került, elmaradtak az új beruházások. A meglévő gépgyárak kapacitása sem lett kihasználva. Ezen túl morális és gazdasági veszteséggel is járt a gépész és villamos szakemberek nagy számának egy új szervezethez történő átcsoportosítása, valamint a kohászati termelő egységek karbantartásának meggyengítése is.

Ez a - nagyrészt kivitelezett, eredetileg logikus - diverzifikálási koncepció is, a hibás iparpolitikai gyakorlat bevezetése miatt, kudarcba fulladt. Sajnos nem ez volt az egyetlen ilyen fiaskó akkortájt az országban.

70