Lóránt Károly (szerk.): Az acélváros végnapjai. Hogyan semmisült meg húszezer ember munkahelye a Lenin Kohászati Művekben - RETÖRKI könyvek 20. (Lakitelek, 2017)

4. A Lenin Kohászati Művek története

4. A Lenin Kohászati Művek története nagyolvasztók még építés alatt álltak. A diósgyőri és a csepeli gyár martin­kemencéit az ózdi gyár, ahol egyedül voltak nagyolvasztók, képtelen volt ellátni nyersanyaggal, ezért nyersvasbehozatalra volt szükség. Vasérclelőhe­lyeink közül csak a rudabányai vasércbánya maradt meg, melynek termelése nem fedezte a belföldi igényeket. A területileg lecsökkent ország piacának felvevőképessége a megma­radt vasipar termeléséhez képest aránytalanul kicsivé zsugorodott össze, ezért eleinte megrendelések hiányában a diósgyőri gyár sem tudta berende­zéseit kihasználni. A gazdasági élet romlása fokozottabb takarékosságot igényelt, ezért az igazgatóság nagymértékű szanálást hajtott végre. 1924-ben a tisztviselők összlétszámának 20%-át, mintegy 70 főt, míg a 6300 munkásból 1071 főt bocsátottak el. Ebben az időben azonban jelentős fejlesztések is megvalósultak: új elektrokemence, a hengersor új meghajtása, új finomsori üregezés. Az 1914- ben megkezdett nagyolvasztó építése 1926-ra befejeződött, a diósgyőri vas­gyár 51 év után saját nagyolvasztójából láthatta el nyersvassal saját üzemeit. 1925-ben a gyár neve Magyar Királyi Állami Vas- Acél- és Gépgyárak­ra változott (MÁVAG). A húszas és harmincas évek fordulóján kibontakozott gazdasági világ­válság a gyárnál is erősen éreztette hatását. A csökkenő termelés miatt kény­szerszabadságokat voltak kénytelenek beiktatni. 1930-ban a gyár egy részét Új gyár néven saját igazgatósággal leválasztották. A gazdasági válságtól függetlenül tovább folyt az üzemek modernizá­lása, hogy a válság elmúltával minél gyorsabban kapcsolódhassanak be a gazdasági életbe. A diósgyőri gyár I. sz. nagyolvasztóját, melyet 1931-ben lefojtottak, 1933-ban újraindították. 1933-tól megélénkült a vállalat exportja Indiába és az afrikai gyarmatokra. Az I. sz. nagyolvasztót 1935-ben átépítés miatt leállították, ezért szükségessé vált a II. sz. nagyolvasztó építése. A diós­győri hengersorok a fokozottabb termelést már nem tudták teljesíteni, ezért szükségessé vált kicserélésük. 1936-ban világszerte elkezdődött a hajóépí­tési láz, magas felárral lehetett eladni nemcsak a hajólemezt, hanem az ún. hajószögvasat is. 1936-1937-ben a vállalat exportja oly mértékben megnőtt, hogy Diósgyőr a beérkezett megrendeléseket a RIMA ózdi gyárával megosz­totta és mint fővállalkozó szállította tovább. A nagyobb terjedelmű és a világ minden részére kiterjedő szállítás a Montan Export cég bekapcsolódása után indult meg, de ez a tevékenység a II. világháború kitörésével megszűnt. 45

Next

/
Oldalképek
Tartalom