Lóránt Károly (szerk.): Az acélváros végnapjai. Hogyan semmisült meg húszezer ember munkahelye a Lenin Kohászati Művekben - RETÖRKI könyvek 20. (Lakitelek, 2017)
4. A Lenin Kohászati Művek története
A rendszerváltás hatása a magyar iparra... 1937-ben a MÁVAG, a RIMA, a Salgótarjáni Kőszénbánya és a Weiss Manfréd Acél- és Fémmű megállapodást kötöttek egy új gyár létrehozására, amelynek célja a vas- és acélgyártásban szükséges anyagok gyártása volt. Ennek jogutóda lett később a zagyvarónai ferroszilícium gyár. 1938 októberében indították újból az I. sz. nagyolvasztót és így csak 12 évvel a nagyolvasztótelep beindítása után került sor a diósgyőri gyárban arra, hogy egy időben mindkét kohóval egyszerre termeljenek. A második világháború idején A külpolitikai helyzet fokozatos kiéleződése következtében a kohászati megrendeléseket a fegyverkezés irányította. A magyar kormány a háborúra való felkészülés jegyében ötéves tervet dolgozott ki, az úgynevezett győri programot. A vaskohászat terén a győri program egy új vasmű felállítására vonatkozott. Hosszas tárgyalások után úgy határoztak, hogy az új üzemet Győrbe telepítik. A gondos előkészítés után megindult építkezés azonban az 1944. április 13-ai bombatámadás miatt abbamaradt. A háború folyamán a diósgyőri gyár - éppen a hadiiparban betöltött szerepe miatt - légitámadások célpontja lett. Az első bombázás 1944. szeptember 13-án érte a gyárat, és a legfontosabb egységek szenvedtek bombakárt (többek között a martinacélmű, a durva- és a finomhengermű és a kovácsüzem). Az angol bombázó repülő kötelékekből mintegy 700 db 250-300 kg-os bomba hullott a gyárra, óriási károkat, pusztítást okozva, az anyagi kárt összesen 13448 389 pengőben állapították meg. A gyár a károk miatt befejezte folyamatos termelését, amit egyébként is akadályozott a termelőeszközök és anyagok nyugatra történő szállítása. A kitelepítést és a gyár bénítását azonban a vezetők és a dolgozók úgy akadályozták, hogy a leszerelt alkatrészeket a csatornákba, a salakhányó salakja alá, és minden elképzelhető helyre elrejtették, hogy azok a háború után rendelkezésre álljanak. A második világháború után és az ötvenes évek A harcok befejeztével azonnal elkezdődött a helyreállítás és megindult a munka. A háború sújtotta országnak nagy szüksége volt acélra, így a vaskohászat újraindítása országos ügy volt. A keleti importból kapott vasérc és koksz felhasználása lehetővé tette, hogy az újjáépülő gyárak termelése 46
