Lóránt Károly (szerk.): Az acélváros végnapjai. Hogyan semmisült meg húszezer ember munkahelye a Lenin Kohászati Művekben - RETÖRKI könyvek 20. (Lakitelek, 2017)
4. A Lenin Kohászati Művek története
A rendszerváltás hatása a magyar iparra... Az 1890-es évek elején jelentkező nagyarányú fellendülés az évtized közepén elérte a tetőpontját. 1899-ben lényegesen rosszabbodott a helyzet, ami a vasútfejlesztés lelassulásának volt a következménye. 1900-ban az elkövetkezendő 4-5 évre nagyszabású fejlesztési tervet dolgoztak ki, mert az acélsínekre irányuló kereslet évről évre csökkent és szükségesnek látták, hogy olyan gyártmányokkal jelenjenek meg a piacon, amelyek gazdaságosan gyárthatók és nyereséggel forgalmazhatók. Az ózdi és a salgótarjáni gyár 1881-es egyesülésével indult meg az a nagyarányú koncentráció, mely a 19. század végén az állami és kincstári vasművek egyesítésével folytatódott. 1900-ban a Rimamurány-Salgótarjáni Rt. (RIMA) még három gyárat vásárolt meg. Ez a koncentrálódás még jobban kiélezte a versenyt. A XX. század eleje A század első néhány évében a vasútépítés lendülete átmenetileg csökkent az országban, 1900-1905 között az addigi éves 500-600 kilométer helyett csak 100-200 kilométer épült. Ez a visszaesés kihatott a gyár működésére. Élesedett a konkurenciaharc is. A belső konkurencia „zászlóshajója” a Magyar Vaskartell volt, amelynek a diósgyőri gyár nem volt tagja, de 1902-ben kénytelen volt belépni a tagjai közé, és a gyárak elosztották egymás között a gyártandó termékeket. Ugyanakkor a kereskedelem terén is integráció következett be: a M. Kir. Állami Vas-, Acél- és Gépgyár (MÁVAG) budapesti irodaházában vonta össze a két gyár kereskedelmi részlegét, amivel növelték a kereskedelmi tevékenység hatékonyságát és jelentős piaci sikereket is értek el. A fejlődő gépipar mind több és jobb acélt igényelt. A szerszámacél gyártására használt tégelykemencékben azonban csak korlátozott számú és választékú acélt lehetett gyártani. A fejlesztést ösztönözte az ország növekvő hadianyag-szükséglete is. A növekvő mennyiségi és minőségi igényeket csak az elektroacél-gyár- tás bevezetésével lehetett megoldani, ezért elhatározták, hogy felépítik az első magyar elektrokemencét, amit 1908-ban a francia Girod gyártól rendeltek meg. Ez egy 1,5 tonnás kemence volt, melyben a termelés 1911-ben indult meg. Az acélokkal kapcsolatban mind nagyobb minőségi igények léptek fel, amelyeket a Bessemer-acél már nem tudott gazdaságosan teljesíteni. Ezért 42
