Lóránt Károly (szerk.): Az acélváros végnapjai. Hogyan semmisült meg húszezer ember munkahelye a Lenin Kohászati Művekben - RETÖRKI könyvek 20. (Lakitelek, 2017)

4. A Lenin Kohászati Művek története

4. A Lenin Kohászati Művek története

a Bessemer-acélművet 1914 elején, 32 évi üzemeltetés után lebontották. Ugyanakkor jelentősen fejlesztették a hengerműveket, ahol bevezették az elektromos meghajtást.

Az átmeneti keresletcsökkenés nagyjából 1904-ig tartott, ezt követően a kohászati vas- és acéltermékek iránti kereslet fokozatosan élénkült. Ennek hatására 1905-ben - a korábbi évek stagnálása után - a termelés közel 18%-kal, a következő évben már 26%-kal nőtt. Külön figyelmet érdemel, hogy a lövedék- és fegyvergyártás évről évre egyre nagyobb részesedéssel szerepelt a termelésben. Közben a minőségi igények tovább nőttek. Hogy a gyár ezeknek megfeleljen, továbbfejlesztették a vas és az acél kémiai összetételére és a mechanikai tulajdonságok vizsgálatára szolgáló eszközparkot.

1913-ban egy újabb 1,8-2,2 tonnás Héroult-Lindenberg-rendszerű ívkemencét helyeztek üzembe. Ezután elektrokemencékben gyártották az összes szerszám- és ötvözött acélt, valamint az alakos acélöntvények alapanyagát.

Az I. világháború

I. világháború kitörése után, az általános mozgósításkor kb. 1 800 ember vonult be a gyárból, ami később nagy nehézségeket okozott. A háborús helyzet elsősorban a lövedékgyártásban követelt erőltetett tempót, a többi üzemben, pl. a hengerdében viszont a termelés lényegesen csökkent.

Az üzem fejlesztése a háború idején is tovább folyt. Megindult a nagyolvasztótelep, az új acélöntöde, az acélmű és a lövedék-esztergaműhely bővítése.

A Diósgyőri Kohászat keretein belül 1915-ben elkezdték az ágyúgyár építését (mintegy 1 000 méter távolságban a törzsgyártól nyugatra eső területen). Ezt követően további üzemek építése indult meg, majd 1930. március 29-én a kereskedelemügyi miniszter a Diósgyőri m. kir. Vas és Acélgyár C 13 osztályát „Újgyár” elnevezéssel a kohászati törzsgyártól külön választotta, és mint önálló gyárat, önálló vezetés alá rendelte. Ez lett azután a Diósgyőri Gépgyár, a DIGÉP, amely főleg légvédelmi lövegeket, tábori tarackokat és hasonló fegyvereket gyártott.

1916-ban egy új, jelentős találmány is született Diósgyőrben. Topitzer János tégely acélgyártó főművezető feltalálta a Megiston védjegyű öntött gyorseszterga acélt, amelyet a lövedékek gyártásánál kiválóan alkalmaztak. Nemzetközi fontosságát aláhúzza, hogy több országban (magyar, osztrák,

43