Lóránt Károly (szerk.): Az acélváros végnapjai. Hogyan semmisült meg húszezer ember munkahelye a Lenin Kohászati Művekben - RETÖRKI könyvek 20. (Lakitelek, 2017)
III. melléklet: Dokumentumok a Lenin Kohászati Művek történetéből 1983-2013
A rendszerváltás hatása a magyar iparra... 2003. február 17. Javaslat és előzetes koncepció a diósgyőri olasz tulajdonú kohászati üzemek gazdasági ellehetetlenülése utáni időszakra I. A jelenlegi helyzet és megoldásának két lehetséges módja A mai nappal a CIB. Bank megindította a cég mintegy 3,2 milliárd forint értékű készleteire a zártkörű és titkos árverést. Ez és a korábbi hetek hírei, - valamint az, hogy 2003. január 1.-től dolgozóit kényszerszabadságon tartja az olasz tulajdonos - minden bizonnyal azt is jelenti, hogy a közel jövőben megszűnik a vállalkozás. Erre utal az is, hogy szedik fel alapjaikról és szállítják el a cég megbízottjai a korábban letelepített hengerdei kikészítő gépeket, és minden tekintetben egyre inkább szétesik a szervezet. Mindennek következményei ma beláthatatlanok. A kérdés Miskolc város vezetése és a kormány számára egyaránt úgy vetődik fel: mi lesz, ha az olasz tulajdonos ezzel a vállalkozásával felhagy és kivonul a térségből? Erre szerintem két válasz, két lehetőség kínálkozik. Az egyik, hogy végleg fel kell hagyni Diósgyőrben az acélgyártással. Ezt indokolja a már eddig mintegy 80%-ban leépült termelőkapacitása, a szétesett technológiai folyamatrendszere, a cég leromlott morális állapota, a piacvesztése, amelyek a 12 év óta tartó sorozatos, átgondolatlan tulajdonosváltás és a számtalan felszámolási eljárás sajátos módszerének következményei. Ezt a változatot támasztja alá a világ acéltermelésében jelenleg mutatkozó dekonjunktúra is, amely most lehetővé teszi a hazai acélfelhasználók viszonylag előnyös alapanyag beszerzését. Ez az álláspont különösen helytállónak látszik, ha a diósgyőri kohászat gazdasági helyzetét önmagában és kizárólag üzemi szintű közgazdasági szempontok szerint vizsgálják, amely ez idáig - állítólag - csak veszteséget produkált. Ez esetben ugyanis el szoktak tekinteni az olyan makrogazdasági hatásoktól, mint
