Lóránt Károly (szerk.): Az acélváros végnapjai. Hogyan semmisült meg húszezer ember munkahelye a Lenin Kohászati Művekben - RETÖRKI könyvek 20. (Lakitelek, 2017)
III. melléklet: Dokumentumok a Lenin Kohászati Művek történetéből 1983-2013
______________________________________ A rendszerváltás hatása a magyar iparra... Távolabbra egyelőre nem kell tekintenünk. Ebből kell megformálni az intézkedéseket, amit a vaskohászattal kapcsolatban is tennünk kell. Ez az igényvizsgálat azt mutatja, hogy arra a 3-4 millió tonna közötti acéltermékre, ami jelenleg az országban készül, talán egy kicsit csökkenő mennyiségben, de az ezredfordulóig szükség lesz, 3 millió tonnára biztosan. De az is látszik, hogy nem ebben az összetételben, ami jelenleg készül Magyarországon. Amikor mi népgazdaságot tervezünk nem az rögtön az első meggondolás, hogy ha erre szükség van, azt bármi áron itthon kell gyártani, hanem alternatíva és vizsgálati lehetőség, hogy olcsóbb-e gyártani, vagy olcsóbb importálni. Többször hallottam, nem hallgatom lelkesen, amikor elhangzik, hogy’ az ÁTB egyszer megígérte, megállapodás volt, tartsuk be, stb. Azért mérlegelni kell, hogy egy-két évvel ezelőtt, az akkori körülmények mások voltak az ÁTB, a kormányzat számára, mint ahogy mások voltak a tietek számára is. Új módszereket kell keresni, ez pedig nem az életben tartás bármi áron, hanem a mozgásképesség. Medgyessy Péter, miniszterelnök-helyettes: Válságágazatról nincs értelme szólni. Pl. a vaskohászat, mint ágazat szerintem nincs válságban még Magyarországon sem. Nem kevés olyan vas- kohászati üzem van, ami nem alapvertikumú, amelyik azért elég jól megél. Úgyhogy’ én azt hiszem, hogy talán valami más terminológiát kellene használnunk a jövőben. Értve és ismerve azokat a gondokat, amit itt az elvtársak elmondtak, azért nekem mégis azt kell hangsúlyoznom, hogy a gondok mellett is a kormánynak az a kötelessége szerintem a következő időszakban, hogy nagyon szigorú következetességgel hajtsa végre azt, amit elképzeltünk. Ez egy kulcskérdés és ezt várja szerintem a magyar társadalom is ettől a kormánytól és azt hiszem, joggal várja. Az a véleményem, hogy nem egy rettenetes dolog, hogyha egy vállalat úgy dönt, hogy bizonyos tevékenységeket megszüntet és felszámol. O maga így dönt. A gazdaságpolitikában persze végig kell tudni zongorázni a konzekvenciákat, az importigényt, vagy esetleges import megszűnésnek a dolgát, 204
