Lóránt Károly (szerk.): Az acélváros végnapjai. Hogyan semmisült meg húszezer ember munkahelye a Lenin Kohászati Művekben - RETÖRKI könyvek 20. (Lakitelek, 2017)
III. melléklet: Dokumentumok a Lenin Kohászati Művek történetéből 1983-2013
III. melléklet Dokumentumok vagy az export felszámolását. De ha ilyenekre nem vállalkozunk, én nagyon gondolkozom azon, hogy felháborodjak e, vagy’ sem. Én szerintem nincs jogom felháborodni. Ez a vaskohászat „ki őrizte meg, ki konzerválta a vaskohászat struktúráját” című kérdés. Első hallomásra ez olyan irritáló, hogy utána az ember végiggondolja, és azt mondja, tényleg van ebben igazság. Mert ugye a kényszerhelyzetünk sokszor azt diktálta, hogy a volumen fenntartása érdekében tessék ezt meg ezt csinálni. S akkor utána persze nincs más, mint fizetni kell határtalan. Tehát ha ebben nem tudunk más talajra állni s azt mondani, hogy igen vállaljuk ennek konzekvenciáját az exportoldalon és import-oldalon, akkor nincs jogunk ezt követelni. Kicsit úgy vagyok, mint a Csehák et.-nő, elfogadom azt a döntést, hogy tartsuk fenn ’88-ban ezt a bizonyos kohászati konstrukciót, de nem tartom jónak. És ha ezt mi hosszabb ideig fenntartjuk, akkor joggal fogják mondani legközelebb is, hogy hát a kormány volt az, aki azt mondta, hogy szükség van erre. Beck Tamás, Magyar Kereskedelmi Kamara elnöke: Az Ózdi Kohászati Üzemeknek kb. 1,2 milliárd forint, a LKM-nek kb. 1,8 milliárd forint prognosztizált vesztesége lesz jövőre, tehát gyakorlatilag itt 3 milliárd jövő évi veszteséggel állunk szemben. Ezt most tudjuk, és ha ezek a vállalatok egy bank tulajdonában lennének, akkor annak a banknak a vezetése, ha kell, három hétig éjjel-nappal azzal foglalkozna, hogy mi a kibontakozás és mi a teendő. Ebből csak azt szeretném aláhúzni, hogy nem szabadna ezt a kérdést elhúzni, nem szabadna a kollektívákat erkölcsileg és közérzetileg bizonytalanságban tartani, hanem tudjuk, hogy lesz 3 milliárd vesztesége a két nagy kohászati vállalatnak, akkor itt egy kormányzati bizottságnak, vagy társaságnak, vagy megbízottnak a megfelelő intézkedéseket meg kellene tennie. Grósz Károly: A jelenlévő elvtársaktól elnézést kérek a kormányon belüli véleménykülönbségekért, ezt többféleképpen lehet minősíteni. Egyes helyeken úgy fogalmazhatják ezt meg, mint a nyílt, szabad, demokratikus légkört, amely lehetőséget