Lóránt Károly (szerk.): Az acélváros végnapjai. Hogyan semmisült meg húszezer ember munkahelye a Lenin Kohászati Művekben - RETÖRKI könyvek 20. (Lakitelek, 2017)
2. A vaskohászat helye a magyar iparpolitikában
2. A vaskohászat helye a magyar iparpolitikában 2. A vaskohászat helye a magyar iparpolitikában A vaskohászat technológiája A vaskohászat alapműveletei a vasgyártás, majd a vasból az acélgyártás és az acélnak a megfelelő formára és minőségre való átalakítása, ami részben az acél más fémekkel való ötvözését, öntését, hengerlését, kovácsolását jelenti. A vasgyártás alapvető eszköze a vasércből vasat előállító nagyolvasztó. A nagyolvasztóban a vasérc, amely tulajdonképpen vasoxid, szén (pontosabban koksz) segítségével redukálásra kerül, vagyis a vasoxidból és a szénből végül vas és széndioxid keletkezik, mely utóbbi a nagyolvasztó toroknyílásán távozik, míg a folyékony vas és salak külön-külön a nagyolvasztó alsó medencéjéből csapolható. Az acélgyártás lényege, hogy a vasból kiégetik a szenet, vagyis a vas széntartalmát 2% alá csökkentik. Ennek módszere a történelem során sokat változott. A tömeges acélgyártás a XIX század közepén kezdődött az úgynevezett Bessemer eljárással. A következő lépés a Siemens-Martin kemence volt, amelyet a XIX. század második felétől kezdtek használni. A meglehetősen bonyolult szerkezeti felépítést igénylő eljárás lehetővé tette, hogy kiinduló anyagként folyékony nyersvasat és ócskavasat is felhasználhassanak. Az SM-kemen- ce betétje ennek megfelelően lehetett csak folyékony, csak szilárd, vagy a kettő együttesen. A módszerrel igen változatos ötvözöttségű acélokat lehetett előállítani és előnyei folytán a Martin-acélgyártás mintegy száz évig vezető technológia volt és csak az oxigénes konverteres eljárás előretörése nyomán csökkent a jelentősége, oly mértékben, hogy napjainkra gyakorlatilag megszűnt. Az oxigén konverteres acélgyártási eljárás első képviselője az LD-kon- verter volt, ahol a kezdőbetűk az eljárás kidolgozásának helyét jelölik (az ausztriai Linz-Donawitz). Az LD konverterben az acélgyártás úgy történik, hogy megbillentik a meleg, legalább 1 000 C-os konvertert, és - ha hulladékkal is dolgoznak - beadagolják a vashulladékot és a nyersvasat úgy, hogy az elfedje a hulladékot. A konvertert függőleges helyzetbe állítják, közepén egy oxigén befúvására kialakított lándzsát (oxigénlándzsát) engednek le és kiégetik a vas szén és egyéb károsító anyag (foszfor) tartalmát. Ezt követően adagolhatják az ötvözőket. A fúvatási idő 12-20 perc között alakul. Az eljárás végén a konvertert megbillentve végzik el a csapolást. 17
