Lóránt Károly (szerk.): Az acélváros végnapjai. Hogyan semmisült meg húszezer ember munkahelye a Lenin Kohászati Művekben - RETÖRKI könyvek 20. (Lakitelek, 2017)
2. A vaskohászat helye a magyar iparpolitikában
A rendszerváltás hatása a magyar iparra... A XX. század elején egy új acélgyártási technológia is megjelent az elektroacélgyártás, ahol a vasat, illetve általában vas- és acél hulladékot ívfényes kemencékben olvasztják meg. Az elektroacélgyártás előnye az igen jó minőségű ötvözött acélok előállításának lehetősége. Az acélgyártás utolsó mozzanata az előállított folyékony acél leöntése, kristályosítása, ez történhet kokillába öntéssel, vagy a folyamatos öntés módszerével. A kokillába öntés mára erősen visszaszorult, az acél jelentős részét folyamatos öntéssel kristályosítják, amellyel számottevő energiamegtakarítás érhető el. Kokillába a kovácsolásra, csőhengerlésre szánt tuskókat és a különleges acélminőségeket öntik. A folyamatos öntőművek a meleghengerművek számára állítanak elő négyzetes, téglaalap, esetleg alakos szelvényű folyamatosan öntött bugát. A meleghengerműből az acél további megmunkálásra kerülhet a hideghengerművekbe, ahol vékonyabb lemezeket (például gépkocsi karosszériához használt lemezeket) állítanak elő. A hengerművekből rúd- és idomacélok, laposacélok, varrat nélküli csövek kerülnek ki végtermékként. E mellett fontos szerepük van az öntött acél termékeknek, amelyek a legkülönbözőbb gépipari alkatrészek kiinduló anyagai. Az acél minőségét jelentősen javítani tudják az üstmetallurgiai eljárások. Üstmetallurgiai eljárásokkal elérhető az acél gázzárványoktól való mentesítése és homogenizálása, e mellett szelektíven lehet az acél összetételét változtatni (ötvözni), továbbá kénteleníteni és más hasonló műveleteket elvégezni, amelynek eredménye egy nagy tisztaságú, a szükségesnek tartott módon ötvözött acél. A hazai vaskohászat fejlődése Magyarországon a vaskohászat kezdetei (eltekintve a középkori vastermeléstől) a XVIII, századig nyúlnak vissza, de a vaskohászat igazi lendületet a XIX. század második felében a hazánkban is kibontakozó ipari forradalom során kapott, ami elsősorban a vasútépítés rendkívül gyors felfutásának köszönhető. A 18. század második felében (1772-ben) Fazola Henrik egri lakatosmester a Garadna völgyében telepített olvasztót. Ettől az időponttól számítják a hazai iparosodás megindulását. A hazai vaskohászat fejlődésének nyomán 1845-ben megépült az ózdi vasfinomító kavarókemencékkel, hengerművel, ami több felvidéki kohó 18
