Lóránt Károly (szerk.): Az acélváros végnapjai. Hogyan semmisült meg húszezer ember munkahelye a Lenin Kohászati Művekben - RETÖRKI könyvek 20. (Lakitelek, 2017)

III. melléklet: Dokumentumok a Lenin Kohászati Művek történetéből 1983-2013

III. melléklet Dokumentumok azt bármi áron itthon kell gyártani, hanem alternatíva és vizsgálati lehetőség, hogy olcsóbb-e gyártani, vagy olcsóbb importálni.” De persze az alternatívá­kat nem vizsgálták meg. A második ilyen kormányülés már a rendszerváltás után 1991 novemberében zajlott Antall József miniszterelnök részvételével, ahol a felelős vezető, Kupa Mihály a következőkkel reagált a vállalat problé­máira: „Második, amit szeretnék elmondani, a kormány nem fog változtatni a gazdaságpolitikáján. Ennek az a lényege, hogy erőltetett és nagyon gyors ütemben építi ki a piacgazdaságot, a piacgazdaságnak megfelelő tulajdon- viszonyokat, gazdasági szabályokat és gazdasági intézményeket, és ez az áttérés, átalakulás, váltás ez tartósan munkanélküliséggel fog együtt járni, akár tetszik, akár nem. Ezt tudomásul kell venni! Miért építjük ki gyorsított ütemben? Azért, mert a gazdaság egészséges, életképes és fejlődőképes ré­szeinek minél gyorsabban meg kell találnia helyét az új struktúrában, az új rendszerben, és ez fogja az országot kivinni a csávából és ez fogja megmérni azt, hogy ki mennyit ér.” Mindkét alkalommal azonos volt legalább két dolog. Egyik - a téves, sokban azonos közgazdasági teóriákból kiinduló - rögeszmék konok védel­me, a másik a kormányfők határozatlansága. Különbség csupán annyi volt, hogy korábban ezeket Berecz Frigyes ipari miniszter, később pedig Kupa Mihály pénzügyminiszter fogalmazta meg. Egyik esetben sem értették meg, és még kevésbé fogadták el a gyakorlat alapján álló javaslatokat. A privatizáció során az LKM mintegy negyven önmagában életképtelen egységre esett szét, holott, ha a Dunai Vasmű lemezáru-gyártó vertikuma mintájára Észak-Magyarországon is létre lehetett volna hozni egy egységes rúd- és huzalacél-gyártó vertikumot, önálló vállalat vagy tröszt formájában, akkor ez a szinte teljesen zárt vertikum alkalmas lehetett volna a szükséges szerkezeti átalakítások megvalósítására, mint ahogy ezt a nyolcvanas évek nyugat-európai acélipari átalakításai is bizonyították. A tröszt ugyan létre is jött, azonban a különböző ellenérdekeltségek miatt rövidesen fel is bomlott, helyt adva a szétesett struktúra koncepciótlan privatizálásának, amelynek eredménye a kohászati komplexum - változó tulajdonosok melletti - foko­zatos felszámolódása. Az időközben súlyos betegségen keresztülment Drótos László, volt ve­zérigazgató végül már csak azért küzdött, hogy legalább a volt üzem területét méltóan hasznosítsák és a néhai vaskohászat emlékét őrizzék meg. Dr. Kri­za Ákosnak, Miskolc város polgármesterének 2012 júniusában a követke­zőket írja: „A város földrajzi középpontjában lévő környéknek a fokozódó 151

Next

/
Oldalképek
Tartalom