Lóránt Károly (szerk.): Az acélváros végnapjai. Hogyan semmisült meg húszezer ember munkahelye a Lenin Kohászati Művekben - RETÖRKI könyvek 20. (Lakitelek, 2017)
III. melléklet: Dokumentumok a Lenin Kohászati Művek történetéből 1983-2013
A rendszerváltás hatása a magyar iparra... Drótos László, e dokumentumgyűjteménybe foglalt első levele is, amely Grósz Károlyhoz, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei MSZMP első titkárához íródott, azt hangsúlyozza, hogy „A tervünktől eltérően és múlt évhez képest is alacsonyabb szinten teljesítettük a nyereségtervet, amely alapvetően a szabályozók újabb, előre nem ismert szigorításával függ össze.” A szabályozók szigorítása mögött az állt, hogy a hetvenes évek felelőtlen hitelfelvétele miatt adósságcsapdába került országban a külső (tőkés relációjú) fizetésképtelenség elkerülése érdekében mérsékelni kellett a belső keresletet, amit a jövedelmek elvonásával értek el. Az, hogy a gazdasági szerkezet átalakításával növeljék a tőkés exportot és mérsékeljék az importot, a gazdaság irányítóinak nem jutott eszébe. A vaskohászat összes problémája ellenére pont egy nettó devizaszerző ágazat volt, de még a szabályozókkal sem segítették, mert a Ft/$ szorzókat az átlagos deviza kitermelés szintjén határozták meg, ami az export felét eleve veszteségessé tette. A kialakult helyzet különösen a nagyvállalatokat sújtotta és szükség lett volna határozott strukturális intézkedésekre, ezek azonban rendre elmaradtak. Drótos László egy Lázár György miniszterelnöknek írott 1984. évi levelében a következőket írja: „Hosszabb ideje ígérik számunkra, hogy az ATB rendezi az alapvertikumú kohászati vállalatok működési feltételeit, de ennek megfelelő átfogó, érdemi döntések eddig nem születtek... 1982-höz képest ez év végéig, a továbbra is nehéz acélpiaci lehetőségek aktív kutatásával és kihasználásával 121%-ra emeljük a vállalat árutermelését, 161%-ra a konvertibilis exportot... Ami reám személy szerint - mindezeken túl - leginkább hatással van, az az, hogy bárhová, bárkihez fordulok az állami, a pártvezetők körében, vagy apparátusok tagjai között, legfeljebb csupán együttérzést, esetleg általános megnyugtatási kísérletet váltok ki, de konstruktív, érdemi intézkedést alig-alig tapasztalok problémám orvoslására.” A rendszerváltáskor a rendszerváltás feltételeit meghatározók mantrája az volt, hogy a gazdaságban minden baj oka az állami tulajdon és „mint tudjuk az állam rossz tulajdonos”, emiatt elsődleges cél a mielőbbi privatizáció, a következményeket nem mérlegelték. A mindenkori kormányok döntésképtelensége jól érzékelhető két, az LKM-el és a vaskohászattal foglalkozó, kihelyezett kormányülés jegyzőkönyveiből. Az első még a rendszerváltás előtt 1987 decemberében zajlott Grósz Károly miniszterelnök részvételével, ahol az ipari tárcáért felelős miniszter, Berecz Frigyes a következőket mondotta: „Amikor mi népgazdaságot tervezünk, nem az rögtön az első meggondolás, hogy ha erre szükség van, 150
