Lóránt Károly (szerk.): Az acélváros végnapjai. Hogyan semmisült meg húszezer ember munkahelye a Lenin Kohászati Művekben - RETÖRKI könyvek 20. (Lakitelek, 2017)
II. melléklet: Ahogy az érintettek látták
II. melléklet Ahogy az érintettek látták Kalóczkai Istvánná (78 éves), a LKM személyzeti és szociális nyugalmazott igazgatója volt. Visszaemlékezésében az egykori LKM által a vállalat dolgozóinak nyújtott, majd az 1989. évtől fokozatosan visszavont szociális, kulturális ellátási formákat sorolja fel. Ilyenek voltak például a munkásszállás, az orvosi ellátás, a dolgozóknak a vállalat által biztosított üdülési lehetőségek, a kismama műhely, az oktatás, a kulturális és sport lehetőségek és hasonlók. Részletesen szól az 1989-1990-es években módosult személyi követelményekről, például az új, „vállalkozó” típusú vezetők beállításáról. Érinti a vállalat szervezeti feldarabolásának szociális és személyi következményeit, a létszám átcsoportosítások emberi nehézségeit. Kalóczkai Istvánná 1990-ben korkedvezményes nyugdíjba került, amelyből az 1995-1999 évek közötti időre visszahívták. Feladatai közé tartozott a csoportos létszámleépítés lehető leghumánusabb megvalósításának elősegítése, a hazai és nemzetközi tapasztalatok összegyűjtése és alkalmazása (korkedvezményes nyugdíj, átképzések, stb.). Ez idő alatt a Diósgyőri Acélművek Rt. (DAM) dolgozói létszámát 4450 főről 2230-ra kellett csökkenteni. Részletesen szól a radikális változás következtében kialakult nehéz emberi sorsokról, az erkölcsi, morális, egészségügyi leépülésről, a kapcsolati rendszerek felbomlásáról, köztük saját, személyes életének tapasztalatairól. Boros Árpád (84 éves), az LKM számviteli vezetésében töltött be munkaköröket, majd a privatizálás, a felszámolási eljárások egyik meghatározó személyisége lett. Véleményét kronologikus sorrendben mondta el, évszámokhoz kötve az LKM sorsát érintő jelentősebb fordulatokat. Visszaemlékezését az acéliparban a nyolcvanas években kialakult helyzettel indítja. Kiemeli, hogy ebben az időszakban (a második kőolajár-robbanás után, magas energiaárak mellett) az anyagigényes ágazatok - így a kohászat - jövedelmezősége egyre csökkent és válságba került. A válságból való kilábalás érdekében a vállalat vezetése 1987-ben - megtartva az előző években kidolgozott stratégia fő irányvonalát - kidolgozta a termékszerkezet átalakítására, a fejlesztésekre és a visszafejlesztésekre vonatkozó terveit. A vállalat az 1990-ig szóló 3 éves stabilizációs időszakban radikális átalakítást tervezett. A mennyiség-centrikus termelési szerkezetet kívánta úgy átalakítani, hogy helyette magas technológiai színvonalú nemesacél gyártási rendszer jöjjön létre. 1987-ben azonban az egyébként is kevés forgóalappal rendelkező gyártól az újonnan létrehozott kétszintű bankrendszer egyik, a fejlesztés
