Lóránt Károly (szerk.): Az acélváros végnapjai. Hogyan semmisült meg húszezer ember munkahelye a Lenin Kohászati Művekben - RETÖRKI könyvek 20. (Lakitelek, 2017)
II. melléklet: Ahogy az érintettek látták
II. melléklet Ahogy az érintettek látták teljesült. A vállalat egyben maradt kohászati törzsüzemeit az állam egy kétes egzisztenciájú külföldi befektetőnek adta el, mélyen értéke alatt, amely cégvezető hónapokon át „pénzszivattyúként” használta a gyárat. Hatalmas veszteséget halmoztak fel. Tolnay Lajos ekkor (1992 márciusában) lépett ki - saját kérésére - a vállalkozás (akkor részvénytársaság) vezetéséből. Ezt követően a gyár egy részét az állam kénytelen volt visszavásárolni, majd újra és újra privatizálta, miközben csődökre, átgondolatlan intézkedésekre több mint 30 milliárd forint állami pénz ment el. Tolnay Lajos szerint a jelenlegi állapot teljesen reménytelen és káoszokkal terhelt. Szerinte a volt LKM termelésének újraindítására ma már sem a szükséges pénz, sem a szakképzett munkaerő nem áll rendelkezésre. Egykori gyárvezetői tapasztalatai között említi, hogy a döntéshozók bevett stílusává vált a jobbító javaslatokat tevő cég-kezdeményezésekre egyszerűen nem válaszolni. Az Antal 1-kormány kihelyezett miskolci ülése is bizonyította a hibás gazdaság- politikai gyakorlatot. Az ezt követő események, a miskolci 10000 fős tüntetés, a sorozatos csődök, felszámolások, a politikai vezetést egy elhúzódó válság irányába vitték. Ez immár 26 éve tart és ma sem látszik a vége. Visszaemlékezésében Sitkéi Dezső kiemelte, hogy súlyos hibákat követtek el azok a városi és kormányzati vezetők, akik hagyták, hogy a 200 éves múlttal rendelkező Diósgyőri Vasgyár elpusztuljon. A rendszerváltás szükséges és elkerülhetetlen volt, ugyanakkor nagy csalódást is okozott. A politikában az átlagember számára érdemleges változás nem történt, ugyanakkor a gazdaságban minden tönkrement. A hatalomba került, korábban sértett emberek nem tudtak mit kezdeni a lehetőségeikkel, teljesen romba döntötték az országot, különösen a gazdaságot. Antallék irtóztak a munkás vidékektől. Horn a kormányzása idején az atomerőművön kívül mindent eladott. Bűn volt, hogy az orosz gazdasági kapcsolatokat az első kormányok szétverték. Sitkéi Dezső szerint az országos vezetést egyáltalán nem érdekelte, hogy a végeken hol folyik el a pénz. Mint anyagellátási főosztályvezetőnek a forráshiányos időszakokban az anyag- beszerzés terén nagy nehézségei voltak. A vele készült interjú végén reményét fejezte ki, hogy - a jelenlegi kormányzat kommunikációját figyelembe véve - a hazai gazdaság a jövőben nagyobb figyelmet kap. Sitkéi Dezső 75 éves, technikusi végzettségű, az LKM- ben középvezető, anyagellátási főosztályvezető volt 137
