Lóránt Károly (szerk.): Az acélváros végnapjai. Hogyan semmisült meg húszezer ember munkahelye a Lenin Kohászati Művekben - RETÖRKI könyvek 20. (Lakitelek, 2017)
II. melléklet: Ahogy az érintettek látták
II. melléklet Ahogy az érintettek látták B) Az egykori miskolci és ózdi városvezetők visszaemlékezései Az ipari nagyüzemek irányítása, felügyelete a szocializmusban a szakminisztériumok hatáskörébe, a rendszerváltást követően - az állami tulajdon privatizálása következtében - az új, többnyire külföldi tulajdonosok hatáskörébe tartozott. A helyi önkormányzatok vezetőinek ismerete az ott folyó életről csak közvetett lehetett és hatásköre, így (sajnos) felelőssége is, minimális volt és maradt. Ez az egyes visszaemlékezésekből is látszik. Gápelné Tóth Rózsa, az utolsó tanácselnök-helyettes Miskolc városában, érzékletesen beszélt az 1980-as évek miskolci eseményeiről, a politikai rendszerváltás helyi szereplőinek magatartásáról, a lakosság ellehetetlenülésének következményeiről. Elmondta, hogy a városban az 1980-as évekre élhető, vállalható helyzet alakult ki. Ezek az esztendők a békés építkezés évei voltak, minden területen nőtt a szakmaiság súlya, polgárosodott a társadalom jelentős volt a felfelé irányuló társadalmi mobilitás. Az 1980-as évek közepétől azonban a gazdasági megszorítások és a gyárak gondjai a társadalmi ellátottság szintjén is megjelentek. Az átmenetet a Városi Tanácsnál a politikai bizalmatlanság légköre jellemezte. A problémák növekedésével 1999-től nagyon sok munkanélkülivé váló ember az alkoholban, „a halálban” kereste a kiutat. A lakosság fogyása, erkölcsi, fizikai romlása az elszegényedéssel párhuzamosan ment végbe. Ő maga az új rendszerben alapszakmájában, középiskolai tanárként helyezkedett el és dolgozott nyugdíjazásáig. Ezekből az időkből egy jellegzetes emlék az a nagy tüntetés, amelyben a gyárak dolgozói munkahelyük védelmében demonstráltak. A családi tragédiák az 1990-es években a diákok fáradt viselkedésén, a megnövekedett lemorzsolódásokon és a szülők üres tekintetén is lemérhetők voltak. Káli Sándor két választási cikluson keresztül volt Miskolc megyei jogú város polgármestere, országgyűlési képviselő. Visszaemlékezésében azt Gápelné Tóth Rózsa 65 éves középiskolai tanár, az utolsó tanácselnök-helyettes Miskolc városában. 127
