Lóránt Károly (szerk.): Az acélváros végnapjai. Hogyan semmisült meg húszezer ember munkahelye a Lenin Kohászati Művekben - RETÖRKI könyvek 20. (Lakitelek, 2017)
II. melléklet: Ahogy az érintettek látták
A rendszerváltás hatása a magyar iparra... hangsúlyozta, hogy akik a rendszerváltást végrehajtották, nem értettek a gazdasághoz. A városvezetés alultájékozott és tehetetlen volt az LKM és a DIGÉP ügyében. Senki - ő maga sem - hitte, hogy a diósgyőri vasgyártás megszűnhet, bár tudatában volt a külföldi hasonló tapasztalatoknak és a hazai szakemberek vészjelzésének is. Véleménye szerint, ha megnyerték volna az „Európa Kulturális Fővárosa” címet, akkor talán elindulhatott volna valami fejlődés. A térségben történő különböző befektetések szereplőit nem ők választották ki, és most már utólag tudjuk, hogy ezek a választások nem jól sikerültek. A városvezetés tehetetlenségét a gyárak átgondolatlan magánosításának következtében létrejött rendezetlen jogi helyzet is meghatározza. Kossuth, aki jogász volt, azt mondta, hogy „Az ország ipar nélkül félkarú óriás”. A mai hatalmat gyakorló jogászaink eddig a felismerésig még nem jutottak el. Káli Sándor 64 éves, villamosmérnök, Miskolc város volt polgármestere, országgyűlési képviselő Fürjes Pál 59 éves, gépészmérnök, az OKÜ különböző karbantartással foglalkozó részlegeit irányította, majd vállalkozó és a város polgármestere lett Fürjes Pál részese volt az OKÜ privatizálásának, piacának töredékét ő nyerte el. Visszaemlékezésében a város átalakulásának gondjait sorolja fel, a kohászat elhúzódó megszűnésének függvényében. Műszaki tapasztalata szerint az itt folyó acélgyártás nem volt versenyképes. 1987-ben először hallott arról, hogy az elavult acélgyártási eljárást esetleg kiváltják más üzemektől beszerezhető acél alapanyaggal, de ez a koncepció a munkanélkülivé válás félelme miatt nem került végrehajtásra. Beszélt az ózdi szakképzés leépüléséről, ami ma már szakemberhiányt okoz a városban. Úgy érzi, hogy az embereket sikerült leszoktatni a munkáról. Az ózdi lakosság jelentős része még mindig a régi, központi állami gondoskodás visszajö- vetelét várja. 128