Lóránt Károly (szerk.): Az acélváros végnapjai. Hogyan semmisült meg húszezer ember munkahelye a Lenin Kohászati Művekben - RETÖRKI könyvek 20. (Lakitelek, 2017)
I. melléklet: Vezetői portrék
I. melléklet Vezetői portrék közös intézkedéseket tettek. Ugyanis ekkoriban a legjelentősebb szakmai gondot a sínek úgynevezett „pelyhessége” okozta, amely a növelt terhelés esetében könnyen töréseket idézhetett elő. Ez a hiba az acélgyártás technológiai problémájára volt visszavezethető, vagyis hidrogén zárványok, „pelyhek” jelentek meg a sín szelvény mikroszkópos vizsgálatánál. Hengerdei főnökként megtapasztalhatta, hogy milyen nehéz egy-egy új gazdasági, üzemszervezési módosítás elfogadtatása és sikeres alkalmazása. Alapvető szemléletváltásra volt szükség az új mechanizmus céljainak gyakorlatba történő átültetéséhez. Az elveket az LKM sajátos viszonyai közé kellett adaptálni. Észre kellett venni a módosítást igénylő „gyenge pontokat” is. Sokszor az egyes munkapadok mellett kísérletként gyakoroltak egy-egy kigondolt, új munkafolyamatot. Többször az „üzemi tanteremben”, táblázatok, grahkonok, rajzok segítségével győzködték egymást a célszerűbbnek, gazdaságosabbnak ígérkező megoldásokról. E szervezőmunkának döntő előfeltétele volt az őszinte, bizalomteljes alkotó munkahelyi légkör, a szolidáris emberi kapcsolat, amire Drótos László különösen nagy figyelmet fordított, így kezdték akkor az LKM-ben az új mechanizmus elemeit a gyakorlatban alkalmazni. Az 1968-as gazdasági mechanizmusok remélt pozitív hatására 1969 és 1982 között Miskolc város vezetésében vállalt aktív szerepet. Tagja lett a Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának, a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) Miskolci Bizottságában a várospolitikai osztályvezetői, majd a gazdaságpolitikai titkári és a városi első titkári tisztségekre választották. A Miskolc város vezetésében eltöltött 13 év alatt a település a vidék legnépesebb városa lett. Nappali népesség-száma meghaladta a 200 ezret (jelenleg mintegy 160 ezer fő). Új, korszerű munkahelyekkel enyhült a nehézipari üzemek korábbi túlsúlya; jelentősen bővült az egészségügyi- és gyermekintézmények köre; a legtöbb lakás Budapest után itt épült. Bővült a Miskolci Egyetem. Nőtt a város társadalmi presztízse, országon belüli és határokon túli kapcsolata; erősödtek az élhetőségi mutatói. Mindez azonban a rendszerváltás során az ellenkezőjére fordult, az utóbbi évtizedekben az ipar drasztikus leépítése következtében Miskolc és térsége az ország és az EU halmozottan hátrányos régiójává vált. 1982-ben, Dr. Szeppelfeld Sándor tragikus halála után, Drótos Lászlót nevezték ki az LKM vezérigazgatójának. Vezérigazgatósága időszakához 119
