Lóránt Károly (szerk.): Az acélváros végnapjai. Hogyan semmisült meg húszezer ember munkahelye a Lenin Kohászati Művekben - RETÖRKI könyvek 20. (Lakitelek, 2017)
I. melléklet: Vezetői portrék
I. melléklet Vezetői portrék Mindez igaz, de ennél sokkal több, jelentős tulajdonságokkal rendelkezett Valkó Márton. O volt az első olyan fizikai munkásból lett jelentős vasgyári vezető, aki tapasztalatait és a felnőtt fejjel megszerzett felsőfokú iskolázottságát hasznosítva (a mérnökközgazdász diplomáját is megszerezte) a korszerű menedzsment ismereteket kezdte alkalmazni, a merev gazdaságirányítási rendszert kezdte kritizálni. Az új politikai rendszerben - 1945 után 8 év leteltével - ő lett a Vasgyár ötödik kinevezett vezetője és az első, aki elégedetlenségének adott hangot az addigi merev gazdaságirányítási rendszerrel szemben. Főleg a központilag értelmetlenül „megpántlikázott”, kötelezően előírt pénzbeli források (felújítás, fejlesztés, bér) felhasználása körül éleződtek ki a feszültségek. A nehézipar fejlesztési ütemének csökkentése is napirendre került országosan, ami tovább szűkítette a vállalati lehetőségeket. Ebben az időben kezdődött el - szintén nagy nehézségek árán - az addigi mennyiségi szemlélet felváltása a minőségi, a költséghatékonysági szempontokkal. Az akkori években, eredményei elismeréseként, a Lenin nevet vehette fel a vállalat és sorozatban nyerte a legmagasabb állami kitüntetéseket. 1957-ben az első nyereségrészesedést fizethették a dolgozóknak. Később Valkó Mártont a megalakult Szervezési és Vezetési Tudományos Egyesület országos elnökévé választották. Származása, neveltetése, fiatalsága tapasztalataira építő, a kor, uralkodó ideológiai, politikai irányzatához is alkalmazkodni igyekvő, de azt jobbítani akaró kritikával tudomásul vevő, humanista beállítottságú ember és barátságos, kellemes kedélyállapotú, de szigorú fegyelmet igénylő vezető volt. Vezetése alatt a vállalat dolgozói szociális, kulturális juttatásai, jövedelmi viszonyai bővültek. A bányász és kohász szakmák ekkor még pozitív megkülönböztetést élveztek. Új lakótelep épült a Komlós-tetőn, kialakításra került a kiskertek hálózata, bővült a továbbképzési, a kulturális, a sportolási, az üdültetési lehetőség. Saját találmányként Éjjeli Szanatóriumot rendezett be és üzemeltetett az LKM. Új gyári orvosi rendelők, öltözők, étkezdék épültek. Külön épületet adott az LKM vezetése a Szerencsi Csokoládégyámak - a kohász családok női tagjai részére - munkahelyek biztosítása céljából. Az ő vezérigazgatósága idején hozta létre a vállalat Miskolcon a Központi Kohászati Múzeumot, Budapesten pedig az Öntödei Múzeumot. Mindezek mellett fenntartotta a vállalatvezetés az egykori Osztrák-Magyar Monarchiában kialakított, gyárkörnyéki, magas színvonalú lakossági szolgáltatások működését is. 109
