Elek István - Lezsák Sándor - Márton Gyöngyvér (szerk.): Írók az Írószövetség történetéről (1982-83) jegyzőkönyv - RETÖRKI könyvek 18. (Lakitelek, 2016)

1. nap

írók az írószövetség történetéről (1945-57) CSOÓRI SÁNDOR: Tehát annyira nem tudtunk semmit, magányos ma­radt mindenki. Én, a paraszt gyerek, aki mondjuk, ’48-ig mindent tudtam a faluról, mert ott éltem és minden nyáron dolgoztam, arattam, betakarítottam stb. stb. Tehát ismernem kellett mindent, és a ’49-es, ’50-es években olyan elidegenedés történt mindenkiben, én magam is elkerültem a faluról, és el­feledkeztem ezekről. Betegségem miatt újra haza kellett mennem, és anyám kihív, azt mondja: „Gyere, nézd meg, jön haza a disznókonda”. Hát kime­gyek a kerítés elé, és nézek a falu vég felé, ahonnét szokott jönni, és nem látok semmit. „Nézd csak jól!” Nézem, és nem látom, nem jön semmi. Végre egy szédelgő disznót látok, egymagában, csakugyan olyan volt, próbáltam megírni: mint egy Rákóczi téri szajha, lógó csöcsökkel, sárosán nekitámasz­kodott a diófának és így tovább. Azt mondja anyám: „Na, ez maradt, két esz­tendő alatt”. Nagy Örzse nénémék anyakocája. Kihajtották a legelőre, mert két nappal azelőtt ellett meg, és a kismalacok véresre harapdálták a csöcseit, mert nem jött belőle tej. Azok úgy is megdöglenek, mondták, legalább ezt az egyet mentsék meg! Ugye? Akkor döbbentem rá, hogy itt mi történt két esztendő alatt. Én akkor ott éltem másfél évig, mindent láttam, nem akarom elmondani, hogy miket. Én ezeket megírtam, először Illyés Gyulának, nyolc­tíz oldalas levélben, ez volt az első szociográfiám, mindaz után, amit én is elhittem, természetesen. Följöttem 1952-ben egy fiatal írók munkaközössé­gének mondott tanácskozásra, és hát Illyés is feljött. Kíváncsi voltam, életem első írása, hát mit szól hozzá? Azt mondta: „Te ilyeneket ne írj!” Miért? - kérdeztem. Aztán közölte velem: „Hogyha ez kiderül, hogy Te ilyeneket írsz, még mielőtt kinőnél a földből, széttaposnak!” Tehát Ő védelemből... Aztán ugyancsak írtam verseket, azokat, amiket itt említettek. Kuczkával együtt, a Nyírségi naplói, és ezeket a röpiratokat stb. A történetből csak annyit, hogy én azokat elküldtem minden folyóirat szerkesztőségébe. 1952-ben, tehát a kormányprogram előtt jó hosszú idővel, és a szerkesztőségekből fenyegető, majdnem fenyegető leveleket kaptam, hogy ezeket tüntessem el, nemcsak hogy a kispolgárság uszályába kerültem, hanem ez már büntetendő cselek­mény. Mi az, hogy ilyet írok, hogy Röpiratl\... 1952-ben! Hát ez csakugyan büntetendő dolog! Most mi történt, ’53-ban?... KUCZKA PÉTER: A kormányprogram után jelentek meg... CSOÓRI SÁNDOR: Na, várjál, jóval a kormányprogram előtt írtam. S mi történt? Amikor a kormányprogram elhangzott, akkor ugyanazokból a szerkesztőségekből, amelyekből visszaküldték a verseket, azokból azt kér­dezték: „Miket írtál Te ezelőtt félévvel?” Ugyanazok a szerkesztők! És én 94

Next

/
Oldalképek
Tartalom