Elek István - Lezsák Sándor - Márton Gyöngyvér (szerk.): Írók az Írószövetség történetéről (1982-83) jegyzőkönyv - RETÖRKI könyvek 18. (Lakitelek, 2016)

1. nap

1. nap 1982. december 7. ténye, ki hogyan élte meg. Volt, aki azt hiszem, nagyon is futott a pénze után, ez mindegy, ezt nagyon is megértem, de mindegy, azt hiszem, az egész társadalom nem szokott demokratikus légkörhöz, és egyáltalán demokrá­ciához, és azért tarthatott olyan sokáig, ameddig tartott... Ezt, csak ennyit szerettem volna... CSOÓRI SÁNDOR: Nem mondtam nagyon mást, csak nem árnyaltam. De még egy személyes emlékem, hogy milyen nehéz volt kibontakozni eb­ből. Én 1951—’52 körül kezdtem írogatni. Természetesen, fiatalon belekerül­tem ugyanabba, a lelkesedésnek abban a korszakában, amiről itten többen beszéltek. Nagyon rövid ideig tartott, szerencsére, ez a korszak, két vagy három esztendeig. Diákkorom után egy verset én magam is írtam Rákosi­ról, egy betegségről szóló verset, amelynek a végén népdal motívumként tért vissza... Ezt, azt hiszem, ’50-ben írtam. És ’52-ben hazakerültem a falumba, s akkor ott szembesültem mindennel. Nem akarom elmondani, hogy mivel, és milyen mértékben... Egy történet... BÁRÁNY TAMÁS: Falusi gyerek! 1952-ben szembesült!... CSOÓRI SÁNDOR: Na, de olyan mértékben!... Hát, igen... BÁRÁNY TAMÁS: Csak magyarázom a fiatalembernek, aki azt kér­dezte tőlem, hogy miért nem tudtam én 1948-ban, hogy... CSOÓRI SÁNDOR: Most akkor mondok erre valamit: Duray Miklóst november 10-én tartóztatták le. Én bizonyos voltam abban, hogy a Pozsony­ban élők másnap már tudják. 14-én jött át Dobos László Budapestre, vala­milyen előadást tartottak Duba Gyulával. Izgatottan szaladok ki a Nyugati pályaudvarra, hogy tőlük tudjam meg, mi a helyzet. (BESZÓLÁS): Ez most, most történt? CSOÓRI SÁNDOR: Igen. Erre elképedve és elfehéredve néz rám Do­bos Laci: Miklóst letartóztatták?! Abban a városban él, amelyikben Durayt letartóztatták. Se Duba, se Dobos Laci nem tudta, hogy mi történik. Ne fe­lejtsétek el: ahol a tájékozódás teljesen megszűnik embertől emberig - mert Te, Péter, nem bízol énbennem -, hiába történnek meg a dolgok, nem közöl­jük egymással, mert másképpen fogod értelmezni. Hát ez a terror, hát ez a szörnyűség! Tehát hiába látja valaki helyesen, az igazságot nem tudja meg­osztani, és akkor hiába tájékozott látszólag valaki, nem lesz belőle semmi. Nincs kommunikáció, és ettől aztán magányos marad mindenki. Nem akarok belebonyolódni ezekbe a dolgokba... DOMOKOS MÁTYÁS: Egyszerűen nincs kommunikáció! Feleségek is megtagadták a férjüket!... 93

Next

/
Oldalképek
Tartalom