Elek István - Lezsák Sándor - Márton Gyöngyvér (szerk.): Írók az Írószövetség történetéről (1982-83) jegyzőkönyv - RETÖRKI könyvek 18. (Lakitelek, 2016)

1. nap

írók az írószövetség történetéről (1945-57) néztem, és mindenki más is elképedt rajta. Voltak nálam fiatalabbak, akik más értelemben képedtek el, vagyis hogy nem gondolták, hogy Eörsi ilyet is írt... KARINTHY FERENC: Én azt hiszem, hogy pont Eörsi nem tagadta volna le ezeket a verseket! KÖNCZÖL CSABA: Nem tagadta meg, nagyon klasszul reflektált rá! Mondjuk, amikor Fodor Tamás rákérdezett a Jókai Klubban88, hogy előad­ná-e azt a versét ma, amiért a József Attila-díjat kapta? És Fodor ráadásul úgy állította a mikrofont, a reflektort, hogy pont úgy nézett ki, mint Rákosi a maga kopaszságával, Eörsi verejtékezett, de elmondta! Éppen itt van az a bizonyos, nem tudom, hogy hogyan mondjam: „irodalmi alvilági húzás”, aminek a csinálóját én egyáltalán nem az irodalmi életen belül sejtem. Ilyen ne hagyhasson senkiben se rossz szájízt, és másfelől: ilyen szituációnak bár­mikor, bárki tanúja, sőt áldozata lehet. És ezen a ponton fogható meg, ahol a közép- vagy az idősebb nemzedékhez tartozó írók múltja, harminc vagy negyven évvel ezelőtti múltja itt van, a mai huszonévesek között. KARINTHY FERENC: Nagyon érdekes és nagyon igaz. Egyetlen egyet szeretnék Neked válaszolni. Fölveszem ezt az inget! Mondtam Nektek, hogy én röstelltem, hogy nem voltam benne ezekben az antológiákban... Rö­högjetek ki, röstelltem! Lelkes fiatalember voltam, értelmiségi származású, népi kollégiumba89 jártam előadni, lelkesedtem a földreformért, lelkesedtem azért, hogy parasztgyerekek tanulnak írni, olvasni, helyesen írni, lelkesed­tem! És hirtelen tovább hajt az emberrel a gép... Eljött egy pillanat, kinél korábban, kinél későbben, amikor rájöttünk, hogy nagyon átvertek bennün­ket. Nem akarok, már úgy unom az önkritikákat! Nem ezt akarom... Vészi, én is elfelejtettem, mit akarok mondani... [nevetés.] Ja, igen! Édes barátaim, itten, a JAK-ban, gyerekek! Három-négy éve olyan pálfordulásokat látok itt, a JAK-ban! Ne kezdjétek ezt, ne ezt kezdjük! Olyan pálfordulások, emberek, akik szélsőbalról támadták a kiváló írókat, egyszerre a paletta másik végén látom őket! Hagyjuk ezt az egymásnak beolvasást és a számonkérést! Most eszembe jutott, mit akartam mondani. Én is szenilis vagyok! Valamennyien, igen... [NEVETÉS.] [VÉGE A KAZETTÁNAK.] 1958 óta működő közművelődési intézmény a XII. ker.-ben. 89 Népi Kollégiumok Országos Szövetsége, NÉKOSZ: 1939-1949 között a népi értelmi­ség oktatási és nevelési intézményeinek országos testületé Magyarországon, 1949. július 10-én feloszlatták a szervezetet. 74

Next

/
Oldalképek
Tartalom